Janus Pannonius apokrif költeményei Orbán János Dénes átköltésébenOlvasólámpa: A költő, a ringyó és a király

2015. február 7., szombat, Kultúra

Janus Pannonius (1434–1472) az első magyar költő. Latinul ír, korában a magyar nyelvet nem tartja alkalmasnak mindannak a kifejezésére, amit el akar mondani. A gyönyörű kiállítású könyvet* Gyulai Liviusz zseniális metszeteinek részletei illusztrálják, s közli a kötet, korántsem véletlenül, Jorge Luis Borges Az első magyar költőhöz című versét. A vak argentin látnok nem olvasott tudomásunk szerint magyarul, latinul viszont igen, és ismerhette Pannonius verseit, akit sokan az utolsó nagy európai latin nyelvű költőnek tartanak. Verse hódolat Pannonius műve előtt.

„Mi sem lehetne egyszerűbb testvéri árnyék, / mint neved felkutatni enciklopé­diákban, / és megtalálni, mely folyók tük­rözték vissza arcod, / amely elporladt mára, és milyen királyok, / mily bálványok és miféle kardok, / mily csillogása végtelen Hungáriádnak / ihlették meg a hangod, hogy először énekeljen.”
A vers a Borges gyűjteményes kötetben Somlyó György fordításában jelent meg, nyilván Orbán János Dénes (aki boldogult úrfi korában már fordított Borges-verseket) itt saját fordításában közli. Nem véletlenül, hiszen kísérlete pontosan ezekre a kihagyhatatlan kérdésekre keresi a választ, kihívóan, dacosan, vonzóan, provokatívan és felejthetetlenül. Az átíró, a fordító, az apokrif Janus Pannonius-verseskötet szerzője utószavában a következőket írja, kimondhatatlanul is válaszolva a kérdésre, hogy miért is érezte fontosnak Pannonius újrahangolását, átírását. „Roppant izgalmas figura, élete egy hollywoodi szuperprodukció témája lehetne. Az újlatin költészet hatalmassága, a humanisták dédelgetett üdvöskéje, Euró­pa-hírű poéta és sztárbölcsész, dúsgazdag püspök és nagyhatalmú politikus. Ugyan­akkor tollából fröccsen a vitriol és a testnedvek legnemesebbike, biszexuális bordélytöltelék, lázadó és felségáruló. Ifjan, tüdőbajban halálozik el, ahogy egy rendes poétához illik. Mindezen dolgok együttállása arra predesztinálja, hogy kultuszköltő legyen.”
És – sajnálatos módon – mégsem az. Versei nagy részét ugyan lefordították, egyik ismert versének, a Búcsú Váradtól-nak több mint negyven (!) magyar fordítása is létezik, de életművéből a közízlést máig meghatározó prüdéria mindenkori  uralgása miatt szelektíven válogattak, „Malac” verseit – már a kifejezés is sok mindent jelez – egészen egyszerűen mellőzték. Nem véletlen, hogy Orbán János Dénes (azaz itt Joannis Dionysii Urbani) pontosan erre teszi a hangsúlyokat! A bordélytöltelék és biszexuális, a hideg Pannoniából a meleg Itáliába vágyódó, vágáns költő mellőzött műveire, ezeket írja tovább, írja át hihetetlen empátiával, így azután az ő Pannoniusa hirtelen Villonhoz kerül – korántsem véletlenül – igen-igen közel, s főként az Orbán János Dénes magánmitológiájában oly fontos, központi helyet elfoglaló mester, Faludy György Villon-átköltéseihez. Anélkül, hogy meghamisítaná Pannoniust, hiszen a költő, a püspök és a politikus nagy dilemmáiról, Mátyás királyhoz való viszonyáról is szókimondóan, keresetlen őszinteséggel vall A költő és a király című nagy ciklusában.

* Orbán János Dénes: A költő, a ringyó és a király. Janus Pannonius apokrif versei. Magyar Pen Club, Budapest, 2014
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2015-02-07: Kiscimbora - :

Hervay Gizella: Kicsi-mese (Kobak könyve)

Kobak mindennap megmérte magát az ajtófélfánál. És furcsa módon mindennap nőtt egy kicsit, mégis mindenki nagyobb volt nála.
Egy reggel aztán elhatározta, hogy ő a legnagyobb.
2015-02-07: Kultúra - :

A belépő

Execordium

Úton vagyok, a havas táj mögöttem,
fölöttem már felhőtlen nap ragyog.
Egy napja még prémekbe öltözötten
dideregtem, úgy hittem, meghalok.