Nincs falábú, csak türelmetlen ember: aki el tudja fogadni, hogy a hibázás része a tanulásnak, az meg tud tanulni táncolni. És aztán ha a sikerélmény sodorja tovább, ha már a lépéseket nemcsak egyenként sajátította el, hanem össze is tudja fűzni azokat, akkor egészen biztos, hogy jól fogja érezni magát a táncparketten – ennyi röviden a Kék Hold Táncklub filozófiája. Azé a Kék Hold Táncklubé, mely tizenkét esztendeje kezdte a táncoktatást Sepsiszentgyörgyön, idéntől már Kézdivásárhelyen is csoportot indított, és február 21-én megszervezi a második Szőllősy bált Árkoson a Szentkereszty-kastélyban.
A Kék Hold Táncklub – akár a legtöbb beteljesült álom – egy szerelmi történettel kezdődött: a két, akkor még ifjú egyetemista, azóta háromgyerekes házastárs, Marton Enikő és Imreh István beleszeretett a táncba. Kolozsvári éveik alatt tanultak intézményes keretek közt társastáncot, és még akkor eldöntötték, hazajőve maguk is táncoktatásra adják fejüket. De – és ez nagyon fontos része volt elhatározásuknak – már a kezdet kezdetén kikötötték, csak „mellékesként” csinálják, nem a megélhetésért, hiszen akkor más szempontok jönnek be. Innen visszanézve helyesnek tartják, hogy kitartottak elveik mellett: így maradhatott meg szívügyükként közös szerelmük, a tánc.
Tizenkét éve egy hat párból álló diákcsoporttal kezdték, aztán egyszer csak megjelentek szüleik is, két év múlva már felnőtt csoportot is kellett indítaniuk. Persze, reklámozták is magukat, hirdetéseket adtak fel, még plakátot is készítettek – ezek java része még mai napig is porosodik valahol: nincs szükség rájuk, hiszen szájról szájra jár a Kék Hold Táncklub híre. Hogy mi a titka e sikernek? Imreh István szerint elsősorban az, hogy a klubba jelentkezők csupán táncolni indulnak, de észrevétlen közösséggé alakulnak, mely nemcsak a heti egy alkalommal tartott táncórákon jön össze, esetleg az azokat követő alkalmankénti sörözésen-borozáson, hanem hétvégeken is találkoznak, a táncolás „leple alatt” baráti társaságok alakulnak ki. És persze, mindenekelőtt a tánc varázsa az, ami mindig visszacsalja a régi párokat, odavonzza az újakat. Tavaly, amikor tízévessé vált a felnőtt táncoktatás, megkérték a „tanítványokat”, fogalmaznák meg, miért jó a Kék Hold Táncklubba járni. „Ez a mi ünnepnapunk, amikor csak egymásra figyelünk a párommal a táncóra alatt és után, amikor borozással és beszélgetéssel folytatjuk a gyermekmentes estét.” „Jó a párommal valami közöset tenni hetente másfél órát intenzíven, rendszeresen. A közös mozgás építi a közös mivoltunkat. Ez alatt az idő alatt megszűnik minden más, jó kikapcsolódni, mozogni, megtanít koncentrálni, egymásra figyelni, lazítani.” A sok véleményből kiragadott két válasz egy másik dologra is rávilágít: a tánc révén a házastársak újra felfedezhetik egymást, megtanulnak jobban ráérezni egymás rezdüléseire, nemcsak a társastánc megkövetelte mozgás-összehangolás szintjén, de gondolati síkon is.
Hogy milyen táncokat oktatnak a Kék Hold Táncklubban? A társastáncok mindenikét, kezdve a standard vagy báli táncoktól a latin-amerikai táncokon át a divattáncokig. A cél nem az, hogy versenytáncosokat neveljenek, hanem hogy a tanévvel párhuzamosan futó egy év alatt a tanítványok hét-nyolc táncba belekóstoljanak, egy-egy tánc pár figuráját magabiztosan használják. Apropó, versenytánc. Imreh István tudomása szerint az országban csak Szilágy megyében és Háromszéken nincs versenytáncklub, és hogy miért? Mert az teljesen más jellegű kihívás, a heti egy gyakorlás édeskevés, azonkívül, bár van mérhető része, a versenytánc elbírálása mégis szubjektív (ezért is nem vált olimpiai sportággá), gyomor kell hozzá és könyöklés – fogalmazta meg Imreh István.
Érdekes jelenség a nyitótáncot tanulni óhajtó lagzis párok feltűnése. Olykor a táncoktatókat is megizzasztják, mert az még hagyján, amikor az összekelni szándékozó ifjak csak egy sima keringővel óhajtják megnyitni a lagzin a táncot, az sem gond, ha arra a zenére szeretnének táncolni, amely összehozta őket, a fejtörés akkor kezdődik, mikor poénos tánccal akarnak fellépni: több műfaj gyors váltására kell ilyenkor kidolgozni mindig sajátos koreográfiát, aminek a betanítása sem egyszerű. De akinek szerelme a tánc, ez az igazi kihívás.
Egy év kihagyás után másodjára lesz Szőllősy-bál szombaton. Érdekes figurája Szőllősy Szabó Lajos a táncművészetnek, aki életét a magyar nemzeti tánc elismertetésének és népszerűsítésének szentelte. Kézdiszentléleken született, Kézdivásárhelyen tanult, vándorszínésznek állt be, többnyire táncbetétekben, felvonásközökben, táncjátékokban lépett fel a maga szerkesztette táncaival. Az „első magyar társastáncz”, a körmagyar megalkotásával, bécsi, párizsi bálokba való eljuttatásával többet tett a magyarság megismertetéséért, mint az akkori teljes magyar diplomácia. Sorsa tragikusan zárult: a budapesti Erzsébet szegényházban halt meg, elfeledve. Olyannyira elfeledve, hogy szülőföldjén is csak 2013-ban fedezték fel, s bár az évben Szentléleken emléktáblát is avattak tiszteletére, neve újra feledésbe merülne, ha a Kék Hold Táncklub el nem határozza, évente az ő nevével szólítja olyan bálba a közönséget, melynek célja a minőségi szórakozás lehetőségének megteremtése mellett a reformkori táncok – körmagyar, palotás, francia négyes, polka, keringők, verbunk stb. – népszerűsítése. Hagyományteremtésnek elsőrangú ötlet.
