Hogy minálunk ki lakik?
Mindig látni valakit.
Labdáért a kocsiútra
most szaladt ki Magdi, Jutka.
Itt van András, Andrea,
itt a Szűcsék kisfia,
nyúlsapkában, mint a nyúl,
Dundi Péter meglapul,
boltajtóból nézi őket
vegytisztító Márkusz úr.
Márkusz úr! Márkusz úr!
Dundi Péter hol lapul?
Nem tudjátok, Deske, Évi?
Egy magas lány háta védi.
Mert nagy, mint a citadella,
az a hosszú Izabella.
A titkos út
Hogyha most elindulok,
aztán balra fordulok,
egy kis útig, titkos útig
lábujjhegyen eljutok.
Egyik oldalt házak háta,
fal a másik oldalon,
és a lombok zöld szakálla
átömlik a kőfalon.
Nem jár erre senki, senki,
csak talán a Nem-tudom-ki,
az is akkor, hogyha kell,
kézenfogva Senkivel.
Messze innen utcalárma,
messze dong a kisvasút,
így bujik a –
pszt, pszt!
így lapul a –
pszt, pszt!
titkos
út.