„…eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség néktek!” (János 20,19b)
A hagyományos református köszöntéssel üdvözlöm az olvasót most, amikor fellapozza ezt a lapszámot, amely első ízben tartalmazza azt az oldalt, amely a Sepsi Református Egyházmegye és a Háromszék napilap közötti együttműködés nyomán jelenik meg mostantól kezdve minden hónap utolsó csütörtökén. Elsősorban reformátusokról szól – de nemcsak reformátusoknak, hanem mindenkinek, aki békességet akar és keres önmaga, valamint a minket körülvevő világ számára.
Krisztus Urunk is feltámadását követően békességet kívánva jelent meg tanítványainak, mert jól tudta, hogy egy megbolydult társadalomban a helytállani akaró, de még rettegő és zaklatott lelkiállapotúaknak leginkább erre van szüksége. Elsősorban belső, lelki békességre, hogy aztán ezt megtalálva békét teremthessenek maguk körül. Mert ha azt akarjuk, hogy nyugalom szálljon erre a felfordult világra és benne a mi politikai, ideológiai, vallási, erkölcsi törésvonalak mentén többszörösen is megosztott erdélyi magyar közösségünkre, akkor nyilvánvalóan a béketeremtés munkájával kell kezdenünk. Nem kell mást tennünk ennek érdekében, mint hogy engedjük átáramlani magunkon a Jézus által közénk jött isteni békét. Hiszen Ő azt is mondta: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek.” Legyünk hát képesek elfogadni, vagy inkább tegyük magunkat képessé befogadni ezt az ajándékot. Mert mondjunk bármit, áltassuk vagy mentegessük magunkat, vagy akár tiltakozzunk az állítás ellen, ez a lelki ajándék hiányzik belőlünk. Nem élünk békében saját lelkiismeretünkkel, amely vádol, mert valami olyant cselekedtünk, amiről tudjuk, hogy nem lett volna szabad. Nyomaszt a tudat, hogy mulasztottunk és nem tettünk meg mindent, ami tőlünk telt volna. És ilyen körülmények között akár azt is mondhatnánk, hogy két lehetőségünk van: elaltatjuk lelkiismeretünket vagy cipeljük annak minden terhét egy életen keresztül. De még mielőtt megrekednénk az emberi lehetőségek szintjén, számoljunk a Jézus által felkínált megoldással is. Kérjük és fogadjuk el tőle azt, ami megnyugtatja lelkiismeretünket és megbékéltet önmagunkkal. Békét ugyanis csak az teremthet, aki maga is meg tudott már békülni önmagával.
Alig néhány nap választ el a virágvasárnaptól, majd az azt követő nagypéntektől és húsvét ünnepétől. Használjuk ki a böjtnek hátralevő vagy éppen az ünnep napjait, de a hétköznapokat is békességünk keresésére és megtalálására.
Ehhez kíván támpontokat nyújtani mindenkinek, felekezetre való tekintet nélkül, most és a jövőben is a „református oldal”.
Békesség Istentől!
Sánta Imre
bikfalvi lelkész
