Egy 1761-ből származó feljegyzés szerint az aldobolyi reformátusoknak már a reformáció idején lehetett katolikusoktól átvett templomuk. Ez a régi templom azonban a 17. századi háborús időszakban elpusztult.
Aldoboly ma is álló református templomának nagyobbik része 1717-ben épült, viszont a déli falában található terméskő felirata 1722-ről tanúskodik. Az építést követően, az 1732. évi tűzvészben a templom megrongálódott, és tornya teljesen leégett.
1762-ben a gyülekezet újjáépítette istenházát, a tornyot pedig magasabbra emeltette. Alig 40 év múltán, újabb természeti csapás következtében az aldobolyiaknak ismét templomuk újraépítésén kellett fáradozniuk. Ugyanis az 1802-ben bekövetkezett földrengéskor nemcsak a templomhajó rongálódott meg, hanem a torony is leomlott. Az illyefalvi Bartos Mátyás vezetésével végzett javítási munkálatok nyomán a 27,5 méter hosszú, 8,5 méter széles, 6 méter falmagasságú egyhajós, orgonakarzatos, bolthajtásos ablakokkal ellátott épület elnyerte mai formáját. A néhány évvel később épített és a templomtól különálló, ma is meglévő, 41 méter magas, 6x6 méteres alapterületű tornyot Bartos Mátyás 1815–1819 között építette forró mésszel összekötött kőből és téglából. A karzatot és a kékre festett padokat a templom újjáépítését követően, 1804-ben készítette Cseh Ismáel asztalosmester. A bútorzat szépsége viszont Nagy Béla sepsikőröspataki népművész, tanító keze munkáját dicséri, aki a padok elejét díszítő virágmintás festett kazettákat 1973-ban készítette el. Az orgonát a templom bútorzatának befejeztével egy Tamás nevű orgonaépítő mester készítette, viszont a mai hatregiszteres hangszert Einschenk Károly brassói mester építette 1896-ban, a régit szintén ő nagyobbította meg. A toronyban ma két harang található, amelyek közül az 1875-ben öntött kis harang felirata érdekes és figyelemre méltó: „Az Aldobolyi EV. Ref. Egyháznak emlékül öntette ottan ki halt dálnoki ns. Kováts család utolsó szülöttye, Julianna. Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom. Öntett Teutsch 3. június 30. 1875”. Az aldobolyi református gyülekezet másik féltve őrzött kincse az az úrvacsorai kehely, amelyet 1739-ben Árva Bethlen Kata adományozott az eklézsiának. Felirata: „az All-Dobolyi Réform: Eklésia Számára Tsináltatta Árva Bethlen Kata – 1739”.
A templom történetében a XX. század sem telt el nyomtalanul, hiszen a második világháború alkalmával a németek 1944-ben a toronytetőt lebombázták, és a templom is megrongálódott. A háborút követően a gyülekezet önerőből javíttatta meg 1946-ban előbb a templomot, majd azt követően 1948-ban a tornyot is. Ez a templom ma is a 300 lelket számláló aldobolyi reformátusok otthona.
Vinczi Botond lelkipásztor
