Minden valamirevaló államfő száz nap után igyekszik mérleget vonni tevékenységéről, hogy bizonyítsa: nem hiába szavaztak bizalmat neki a választók, nem feleslegesen pusztította mindennapi államfői kenyerét. Johannis elnöki napjai szintén meg vannak számlálva, és mostanra kitelt száz nap. Ezért nyilatkozott meg a tőle megszokott szűkszavúsággal, megvonva elnökösködése eddigi gazdag mérlegét.
Leginkább külföldre járt sikereket aratni. Bizonyosan, mert ismeri az itthoni helyzetet, és remélte, hogy látványosabb eredményeket ér el külföldön, mint idehaza. De az is lehet, hogy itthon egyébbel van elfoglalva, mégpedig betűvetéssel, hiszen egy hónap múlva újabb könyve jelenik meg Az első lépés címmel. Az előző, a Lépésről lépésre, óriási könyvsiker lett. Lehet, titokban abban reménykedik, hogy irodalmi Nobel-díjat kap, mint volt hon- és nemzettársa, Herta Müller, akit kiutáltak Romániából. De arra is gondolhat, hogy könnyebb Nobel-díjat kapni, mint elnökként valamit elérni Romániában.
Johannisunk, akit megválasztottunk, nem szól bele mindenbe, mint volt elnökünk, Băsescu tette, akit a magyarok szintén megválasztottak. Băsescunak mindenről volt véleménye (sőt, még most is van). Személyesen intézkedett volna például baksistörvény-ügyben is, mert elég gyakran járt vendéglőkbe. Különben úgy néz ki, kötelező lesz a borravaló, amit megadóznak. Csak azt nem lehet tudni, hogy a kötelező baksison felül kell-e még adnunk majd a rendes kiszolgálásért nem kötelező borravalót, és azt megadózzák-e? Johannis nem foglalkozik ilyesmivel, pedig tudhatná, mit jelent a trinkgeld. Ő inkább csak külföldre jár. Volt már vizitában Németországban Merkel kancellár asszonynál. Ott németként viselkedett, bár a nevét I-vel írja. Sajnos, így írták be annak idején az anyakönyvébe. Sűrű elfoglaltságai miatt nem volt ideje egy kérvényt írni és pedagógusi fizetéséből sem került pár leje, hogy nevében e csekélyke helyreigazítást megejtse. De lehet, nem is akarta. A Die Welt újságírójának egy kérdésére, hogy német-e vagy román, ő azt válaszolta, hogy etnikai értelemben német, de mivel román állampolgár, ezért román. Mivel most megválasztották elnöknek, hát erősen románnak érzi magát. Aztán legutóbb kiderült, hogy ráadásul még erdélyi is, ezért Avram Iancu-párti. Ha 1848-ban él, egész biztos, osztrákpárti lett volna. Míg odaért Németországba, már megoldotta a magyarkérdést is, mert amikor erről faggatták, azt mondta: nincs. Volt Ukrajnában is, és ukrán barátainkat támogatásáról biztosította. Nem keveredett olyan, számukra kellemetlen kérdésekbe, mint az ukrajnai románok problémája, amiről valakinek eszébe juthatott volna az ukrajnai magyarok, sőt, a romániai magyarok helyzete. Ez utóbbi különben – mint már említettem – számára nem is létezik.
Közben az is siker, hogy jönnek szép számban hozzánk külföldiek, például amerikai politikusok, sőt, csapatok is, melyeket valójában ezelőtt hetven évvel vártunk. De jobb később, mint soha. Így meg leszünk védve a fő ellenségtől, az oroszoktól, akikkel Románia nem barátkozik. És Magyarországtól is. Johannisnál járt a török elnök is, és hozta magával egyszemélyes háremét: feleségét. Milyen jó, hogy a törökök már nem akarnak minket meghódítani, és nem haragszanak, hogy állandóan megvertük őket!
A belpolitikában az elnök tevékenysége nem volt ilyen látványos. Nem akar hirtelen kormányt döntögetni, mert úgy gondolja, nem kell erőltetni, bedől az magától is, ha nem most, akkor a következő választásokkor. Jobban szeret közvetítői szerepet játszani.
Mikor arról kérdezték, hogy mi az, amivel tevékenységében leginkább elégedetlen, azt válaszolta: az igazságszolgáltatás parlament általi akadályoztatása. Ezért rá-rászól a törvényhozó testületre, hogy szavazza meg némely honatya mentelmi jogának felfüggesztését. Erőt akar mutatni. Ez úgy van nálunk is, mint Amerikában: ha erős az elnök, akkor gyenge a parlament. És fordítva. Felénk – Johannis szerencséjére – elég gyenge a parlament, de azért néha keménykedik.
