A Szent György Napok részeként megtartott hangversenye előtt székelyföldi turnén vett részt a művész, korábban Marosvásárhelyen, Brassóban, Kovásznán, Kézdi­vásár­he­lyen, Csíkszeredában és Szé­kely­udvarhelyen lépett fel, köz­ben Tusnádfürdőn orgonamuzsikával örvendeztette meg a Dévai Szent Ferenc Alapít­vány gyermekotthonának lakóit.
Mind Bach, mind Händel 330 évvel ezelőtt született – úgy látszik, jó évjárat volt, humorizált a művész –, ezért hangversenyén műveikkel tisz­telgett előttük, továbbá a korszakba illő Vivaldit is megidézte. Rákász Gergely zenetörténeti felvezetésekkel ajánlotta be a műveket, köztük anekdotázott, a zeneszerzők életének érdekes pillanatait idézte fel. A hangversenyt Händel Vízizenéjé­vel indította, majd választás elé állította a közönséget: Bach vagy Vivaldi? Az elsöprő többség Bachra szavazott, de sebaj, utána mégiscsak következett Vivaldi A négy évszakából a Tavasz című versenymű. A hangverseny Bach zenéjével csúcsosodott. Nagyságát azzal illusztrálta a művész, hogy a D-dúr fúgát 79 hangszínben  igyekezett megszólaltatni, ebből saját bevallása szerint 78 sikerült. Aztán lehetett választani az a-moll és g-moll között, de valahogy úgy, hogy az „a” kerekedjen felül, mert a művész újabban azt dolgozta fel. A hatalmas taps után következett a „korona ékköve”, a c-moll passacaglia és fúga, amely után már nehezen szólalt meg, s elmondta, ha elég bátorsága lenne, most kimenne, mert ezt nem lehet felülmúlni. Ám még eljátszotta az ismert a d-moll toccata és fúgát.