Ígérte: a végletes lelkiállapotba került, a férfiaknak magukat alárendelő, a randevúra hiába váró, mégis mindig életben maradó nőket mutatja be nagy empátiával és rokonszenvvel, humorral és öniróniával. Hogy mindezt hogyan tálalja, arról előzetesen nem árult el semmit – így hát a meglepetés biztosított volt.
Csak nem biztos, hogy kellemes az a bizonyos csalódás. Mert Csákányi Eszter énekesi tudását ugyan magas fokon bizonyítja, de színészi képességeiből keveset hoz az előadásban, a dalok közti összekötő szöveg sem nagyon szellemes, és színészi múltjában bizonyára akadna jobb anekdota, mint az Állatfarmos története. De ha ezt az összeállítást választotta a nagyérdemű szórakoztatására, hát ennek kell tapsolni. És a közönség, bár fanyalog kissé, hogy azért többet várt volna el tőle, azért a habos süteményt majszoló, közben a cukrászkészítményről szóló, amúgy semmi mondanivalóval nem rendelkező, és pláne nem a női lélek mélységeit feltáró éneket együtt dúdolja az előadóval, és még lelkesen tapsol is hozzá. Mert Csákányi Eszter, még ha könnyű kis dalocskákat vagy régi slágereket énekel, a színpadon akkor is magával ragadó, szerethető művész.