Annyi bizonyos, hogy múltja, terjedelmes termőföld- és erdővagyona, legelői miatt többre-jobbra lenne érdemes a Csere-tető alatti falucska. Napkeletre néz, s úgy mondják, „Sepsiszéken itt kel fel leghamarabb a Nap”. Azzal nem is lenne gond, igazítják ki azonnal. A legnagyobb baj most az, hogy a régi rendszer okozta nehézségeket hetven esztendő után sem heverték ki, s fájó, hogy egyhamar nem is sikerül. Magyarós a tévesztések faluja.
– Mi az a tévesztő? – kérdeztük.
– Az, hogy ha történik valami jó, abban a helyben megjelenik valami nehézség is – felelték –, valami rossz, hogy megtévessze a helybelieket: mert nem mind arany, ami fénylik! Ha valami jó, ha előrelépés történik, azt mindig valami újabb gond ellensúlyozza. Nem kis nehézséggel pályázott az uzoni községvezetés, hogy falunkat mind a két bejárata felől aszfaltos úton lehessen megközelíteni, örvendtünk, megmenekültünk a sártól, s mégis éppen a falu közepén áthaladó útra nem került aszfalt, egy jó darabon maradt a sár, mint régen.
A föld, az állattartás után él most is a lakosság jelentős része, miként hajdanán. Örvendenek az állami támogatásnak, de ha jobbacskának mutatkozik a termés, elözönli a falut a vad, pusztít mindenütt, nehéz ellenük védekezni, s hogy elfogadható módon megtérítik majd a kárt, számukra az is csak tévesztő.
A rendszerváltozás után követték egymást a lelkészek, ahogy jöttek, úgy távoztak is. Hiába van templom és papi lak, egyházi vagyon, erdő- és földterület, jelenleg is beszolgáló lelkész gondozza a nyolcvan református egyháztagot. Jelentkezett egy kedvezőnek tűnő lelkész, aki vállalta volna a végvári szerepet, s derült égből villámcsapásként jött a hír, sikertelen volt próbálkozása.
Amikor a Bekötő és a Heveder irányából megépült az aszfaltos út, örvendtek, azt hitték, hogy a csendre vágyók felvásárolják a lakatlan házakat-belsőségeket, a hétvégi vendégforgalom megmenti a falut. Csalódtak. Nem így alakult, továbbra is csend üli meg Magyaróst. Újságolták, hogy ebben az évben még a falunap is elmarad. Sepsimagyarós híres volt szilvapálinkájáról, gyümölcsös állománya is számottevő, tévesztőként bejött a globális felmelegedés, s rá a fagy: most se pálinkafőzde, se üst, se gyümölcs, s ha lesz is valami, nem ipari mennyiségben. Még szerencse, hogy van néhány gazda a faluban, aki elfogadja és megműveli azok földjét, akik már tehetetlenek, merthogy erőteljesen kiöregedőben a falu! Itt mindennek tévesztője van. Még a régészek is elkerülik a helyet. Több alkalommal kerültek ki a Mezőtető oldalából kerámia vízvezetékcsövek. Hírlett, hogy még a rómaiak rakták le. Honnan vezették a vizet és hova? Senki nem tudja. A közeli Kuruchalom talán tömegsír volt. A magyarósiak nem tudnak arról, hogy járt volna erre régészcsoport, még a hely története sem érdekel senkit. Egy idevaló származású marosvásárhelyi tanár, Fodor Sándor írt a faluról egy könyvecskét. Azóta változások történtek, érdemes lenne kiigazítani.
A változások nyomába eredtünk. Kovács Zsombor falufelelős, a református egyház gondnoka, erdő-közbirtokossági elnök elmondta, hogy pillanatnyilag nagy a küzdelem a vaddisznókkal. Ötvenhektárnyi közbirtokossági legelőt túrtak fel (az összterület 110 hektár!), ennek közelében a vaddisznók tanyája.
– Réttyel egyesületet alakítottunk, területünket átadtuk a vadásztató társaságnak, hogy közösen tudjunk fellépni vadkártérítési igényeinkkel, de sajnos, eddigi tárgyalásaink a sokrétű törvények miatt nem jártak sikerrel, pedig a vadásztató társaság vezetőjével helyben is találkoztunk-egyezkedtünk. Ezen a vadban népes területen jelenleg húsz állatra van kilövési engedély. Kevés. Egy biztos, a magyarósi határban a vaddisznók miatt krumplit nem lehet termeszteni, s kukoricát is csak úgy, ha be tudjuk keríteni a területet.
– Ami az aszfaltburkolatot illeti, tudni kell, hogy az aszfaltozatlanul maradt út a pályázati pénzek függvénye volt. Azonban más szempont is érvényesült, nevesen az, hogy a falu közötti útszakaszt, éppen annak érdekében, hogy megőrizzük a település rusztikus képét (hiszen itt tájház is működik, a templom műemlék jellegű, Kóréh Ferenc hírlapíró és rádióriporter, Fodor János néptanító emléktáblája díszíti a kultúrotthon és az iskola épületét, emlékkopják állnak a templom előterében, tehát vannak a falunak amolyan turista-látnivalói) törtkővel és kőporral szeretnénk rusztikus makadámúttá tenni – felelte kérdésünkre Ráduly István, Uzon község polgármestere. – Falunapra minden évben valóban nem telik költségvetésünkből, de él Magyarós testvérkapcsolata Mezőhegyes dél-alföldi várossal, ahová ebben az évben is ellátogatunk, ha meghív az ottani önkormányzat. Helyi népünnepélynek-majálisnak Magyaróson, ha óhajtják a helybeliek, soha nincs akadálya.
Ami pedig az említett régészeti-történelmi kérdőjeleket illeti, hadd mondjuk el, hogy a kerámia vízvezeték darabjait e sorok írója is látta, s a magyarországi Kiskunhalason például, ahol az 1703-as kuruc-labanc csapatok véres küzdelméből senki nem jött ki győztesen, a szabadságért küzdő 234 hazafi sírhalma ma az ország első köztéri kuruc emlékműve, amelyen a Búsuló kuruc szobra áll! Valóban, a sepsimagyarósi Kuruchalom nem más, mint tévesztő! Fodor Sándor szerint a Lisznyóból 1706-ban kiszorított és leölt kurucok nyughelye, akiket Orbán Balázs leírása alapján a brassói labanc őrök mészároltak le, mert kurucaink ott toboroztak. Számukra ma sem virág, sem pedig egy emlékkopja...
A helybeli Fodor János-iskola I–IV. osztályában az előkészítősökkel együtt tizenegy gyermeket oktat Gál Erika tanítónő. Alapembere a falunak, hiszen a hét gyereket oktató Kónya Emese óvónővel az ő kezükben a település ifitartaléka. Nem sok, de legalább él az utánpótlás, s mint megtudtuk, még a jövő esztendőben sem veszélyezteti Sepsimagyarós iskoláját a felszámolás. A fordított tévesztője a dolognak az, hogy Fodor János tanító úr idejében népes iskolával büszkélkedhetett a falu.
Harangszókor a Simon családnál találkoztunk Pakucs Erikával, aki hét gyermek édesanyja, öt iskolás és kettő óvodás. Segélyből élni, gyermeket nevelni nem könnyű.
– Utóbb egy általam ismeretlen német csoport adott nekünk segélycsomagot – mondta –, ők a Háromszékben olvastak rólunk. Erika édesanyja, Nagy Tünde önkéntes lapkihordó. Elmondta, hogy lapunknak 12 magyarósi előfizetője van, így értesülnek a megyében történő eseményekről.
A Simon családnál a hétvégén két kisgyermek keresztelőjét tartották. Ritkaság ez a faluban. Látogatásunkkor éppen a maradék édességekből vendégelték meg a helybeli gyermekek egy csoportját.
