Egy közösség számára mindig fontos meghatározni azokat a jellemzőket, amelyek megnyugtatóan erősítik együvé tartozását. Ez a mindenkori közösségek ,,atomjának", az egyénnek is sokat jelentett az önazonosság tudatos megőrzésében, továbbadásában.
Olyannyira jelentőssé vált a legújabb kor népei és egyedei számára, hogy torzulása — a fajelmélet és az alacsonyabb-magasabb rendű népekre tagolás — egyik kiváltó oka volt a második világháborúnak.
Az őseredet kérdése a legkülönbözőbb embertani tudományok, a nyelvészet, a régészet, a néprajz tudósait ösztönözte minél pontosabb, tudományosan indokolható válaszra. Nézzük meg, hogy túl az ismert nyelvi és antropológiai eredményeken mit tud felmutatni korunk új lehetőségeket kínáló tudományága, a genetika magyar (székely) népünk rasszkomponenseiről. Persze, ha elhagyjuk az olyan hipotetikus elméleteket, mint a Wells angol genetikusé, aki a férfiak Y-kromoszómájának mindenkinél fellelhető mutációja alapján állítja, hogy megtalálta a hatvanezer évvel ezelőtti ,,ős-Ádámot" Kelet-Afrika primitív, de ,,intelligens" bennszülötteiben.
A Magyar Tudományos Akadémia szegedi Biológiai Központi Genetikai és Régészeti Intézetében Raskó István genetikuscsoportjának vizsgálataiban olvashatjuk a magyar-székely ember származásáról az alábbiakat.
A vizsgálat alapján két, tudományos szempontból elfogadható módszer állt: egyrészt a régészeti leletek csontjaiból kinyert anyai mitokondriális DNS, valamint az apai Y-kromoszóma egy bizonyos szakasza; másrészt a korunk magyar (székely) emberének a hajszála. Mit állapítottak meg a kutatók? Legfontosabb, hogy a ma élők és a honfoglaló magyarok anyai mintázata alapján csak a köznépi temetőkből származó honfoglalás kori leletek egyeznek meg a ma élők genetikai anyagával. Az ún. uráli örökségünk — a nyugat-európai jellegek javára — elveszett vándorlásaink és megtelepedésünk során. Ezeket a közel-keleti hatásokat (bolgár-török, besenyő, alán, kazár) biológiai-genetikai markerek tanúsítják. Tehát: akárcsak a nyelvünk és népi hagyományaink igen tarka eredete, a genetikai eredetünk (uralid, turánid, pamirid, anatóliai, kelet-balti) is a folyamatos népvándorlás kori, majd letelepedés utáni genetikai keveredés jól kimutatható eredménye. Mindez ugyan külsőnkben nem jelenik meg, de annyit mindennapi tapasztalatunk is sugall, hogy sokfélék vagyunk... (és voltunk).
