Egyrészt a lokális, illetve a térségi identitást erősíti a hercegi vendégség, hisz ki ne volna büszke arra, ha otthonába a világ egyik vezető nagyhatalmának leendő uralkodója látogat? De jelentős e rendszeressé vált visszatérés belföldi vonatkozása is: többek között azért, mert az angol trónörökös kiruccanásairól szóló színes sajtótudósításokat követő romániai tévénézők, újságolvasók milliói számára derülhet ki: vannak az egységes román nemzetállamnak olyan zugai, amelyek képe eltérő attól, amihez hozzászoktak, más az építészeti örökség, másak hagyományaik, más nyelvet beszélnek az ott élők, mégis érdekes és értékes vidékek ezek.
Aztán azért is fontosak e kiszállások, mert a kötelező bukaresti kitérő során lezajlott hivatalos találkozókon is szó esik Erdély másságáról. A Károly herceg Cotroceni-palotai látogatásáról beszámoló Klaus Johannis államfő például többször is hangsúlyozta: a brit trónörökös az erdélyi helyek jó hírét viszi a nagyvilágba. Az elnöki hivatal közleménye szerint a vendég elismerését fejezte ki Nagyszeben Klaus Johannis polgármestersége idején történt fejlődéséért, és úgy értékelte, ez hozzájárult Erdély kulturális és történelmi örökségének védelméhez. A román államfő pedig értékelte az angol trónörökös hozzájárulását az erdélyi közösségek sajátosságainak megőrzéséhez, a környezetvédelem ösztönzéséhez, a térségbeli biodiverzitás fenntartásához. Egy protokolláris találkozó, néhány mondat csupán – és majdhogynem több szó esik Erdély­ről, mint a Johannis elnökké választása óta eltelt idő alatt összesen.
A tájainkra rendszeresen visszajáró Károly herceg látogatásainak ilyesfajta hozadéka, Erdély jó hírének terjesztése talán még jelentősebb, mint az általa kezdeményezett konkrét programok vagy alapítványok létrehozása.