De aztán előkerültek a költő füzetei, és unokája, Tatjána Bogdanova, a Harvard Egyetem szlavisztikatanára megkezdte a szentpétervári, szibériai és amerikai füzetek anyagának közreadását, magyarázó jegyzetekkel, természetesen, amelyek sokat elárulnak a korról és a váltakozó irodalomfelfogásról, s arról is, hogy milyen kevéssé értjük a sztálinizmust, irodalmáról és kényszerhelyzeteiről nem is beszélve! Az arisztokrata katonacsaládból származó Vaszilij Bogdanov – unokája már dolgozik a költő biográfiáján is – Párizsban kezdte pályáját, a tízes években két kötete is megjelent (Üvegvilág, 1917; Árnyak délutánja, 1919), 1916-ban vette feleségül Léna Nyezvanovát (1896–1993), a neves költő unokahúgát, az ismert pétervári belgyógyász kisebbik lányát. Szüleik már nem éltek. Édesapja tüzértábornokként a galíciai fronton halt hősi halált bátyjával egy napon, édesanyjára a lázadó muzsikok gyújtották rá a kastélyt, apósát részeg vörösgárdisták lőtték le nyílt utcán, anyósa a tizennyolcas spanyolnátha áldozataként halt meg. „A család körül – Andrej Belij szerint – körözött a halál fekete madara!” Bogdanov és felesége a húszas évek elején mégis, barátaik kifejezett ellenkezése dacára is, úgy döntöttek, hazatelepszenek. Évtizedekre csukódott rájuk a Szovjetunió kriptafedele. Párizsban még megjelent két verseskönyve (Fúriák, Orosz ábrándok). A párizsi évek verseit A végzet kirakós játékai című kötetben adtuk közre (Mentor Kiadó, 2012). Hazatérése után hamarosan a gonosz, rosszindulatú támadások kereszttüzébe került s az irodalom peremére sodródott! Verseit nem közölték, Dumas, Victor Hugo, Verne és Walter Scott regényeinek fordításából élt, s következő könyve, A szuzdáli harangok negyven év késéssel, 1964-ben, a hruscsovi olvadás utolsó pillanatában jelenhetett meg, alaposan kiherélve, ami el is vette a költő kedvét a további próbálkozásoktól, ezután már csak íróasztalfiókjának írt… Összegyűjtött verseinek második könyve 1925 és 1964 között írt verseit tartalmazza, közelképeket a diktatúráról.

A fordító

Vaszilij Bogdanov: Az illuzionista és a szörnyeteg. Összegyűjtött versek II. (1925–1964). Bogdán László tolmácsolásában. Mentor Könyvek, 2015. A kötet megrendelhető a kiadó e-mail címén: office@mentorkiado.ro.

SZERK. MEGJ.: Az irodalom boszorkánykonyhájában kevésbé járatos olvasó számára, vagyis „a gyengébbek kedvéért” közölnünk kell, hogy a fentiekből a költő Bogdán László nevét leszámítva semmi nem igaz. Csupán a vers. És a könyv. Személyesen ő maga írta. S persze nem létezett VASZILIJ BOGDANOV orosz költő, kalandos életútjával, szétágazó életművével, melyet oly elszánt hitelességgel ültet át magyar nyelvre fordítónk. Alakváltó költészet ez, mikor más, ismeretlen, sőt, nem létező költő bőrébe bújva a szerző nemcsak életrajzot, de életművet is költ „áldozatának”. A magyar lírában Faludy György és Kálnoky László mellett Weöres Sándor vitte sikerre e költői játékot (Psziché), a kortársak  közül  Kovács András Ferenc mellett Bogdán László nevét említenénk, s a világlírából Fernando Pessoa (1880–1935) portugál költőt, aki több mint 18 heteronímiát teremtett, s 86 álnéven írva vált az én-keresés mesterévé.