Élt egyszer egy egérnagyanyó és a pöttömnyi kisunokája. A kisegér egy szép napon felkerekedett, hogy nyakába veszi a világot. Az öreganyja pogácsát, szárított medvehúst készített neki, és elkísérte az egérlyuk széléig.
Elindult a kisegér, ment, vándorolt, ki tudja, meddig, igen nagyon sokáig, reggeltől egészen estelig. Akkor tért haza a nagy útról.
– Hej, öreganyám! – kiáltotta már a küszöbön. – Megtudtam, hogy én vagyok a legerősebb, legügyesebb, legvitézebb az egész vidéken. Nem is tudtam eddig.
– Aztán hogyan tudtad meg? – kérdezte az egéröreganyó.
– Hát az úgy volt – kezdte a kisegér –, hogy kibújtam a lyukból, és mentem, mentem, egészen a tengerig. Se széle, se hossza annak a tengernek, iszonyatos volt, s csak úgy csapkodtak a hullámok. De én nem ijedtem ám meg tőle! Belevetettem magam és átúsztam. Csodálkoztam is, milyen jól úszom.
– Hol van az a tenger? – kérdezte az öreganyja.
– A lyukunktól napkelet felé.
– Ismerem azt a tengert. Rénszarvas szaladt erre a múltkor, annak a patája nyomában gyűlt meg a víz.
– Hallgasd csak tovább! – folytatta a kisegér. – Megszárítkoztam a napon, és továbbmentem. Hát egy roppant hegy tövébe értem, de olyan magas volt az a hegy, hogy a csúcsán megakadtak a felhők. Rengeteg erdő a tetején. Már csak nem kerülöm meg – gondoltam. Nekifutottam és átugrottam! Magam is csodálkoztam, mekkorát tudok ugrani.
– Azt a hegyet is ismerem – bólintott az öreganyó. – Vakondtúrás van a szarvasnyom-tengeren túl, egy bokor zöld fű nő a tetején:
Sóhajtott az unokája, de csak mondta tovább:
– Megyek tovább, mit látok? Két hatalmas medve viaskodik egymással. Egy fehér meg egy fekete. Bőgnek, üvöltenek, egymás csontjait tördelik. Csakhogy én nem féltem tőlük! Közébük rontottam, és az egyiket jobbra röpítettem, a másikat balra! Magam is csodálkoztam, hogy puszta kézzel elbánok két medvével.
– Ismerem azokat a medvéket is – felelte rá az egéröreganyó az egyik a fehér pille, a másik a légy.
Erre már sírva fakadt a kisegér.
– Hát akkor se erős nem vagyok, se ügyes, se vitéz? Szarvasnyomot úsztam át, vakondtúráson ugrottam keresztül, pillét meg legyet gyűrtem le?
Azt mondta erre bölcsen az öreganyó:
– Egy ilyen pöttömnyi kisegérnek, mint te vagy, a szarvasnyom: végtelen tenger, a vakondtúrás: égig érő hegy, a pille meg a légy: medvék. Ha nem ijedtél meg egyiktől sem, akkor csakugyan te vagy a legerősebb, legügyesebb és a legvitézebb kisegér az egész vidéken.
