A miniszterelnök és a vásári árus

2015. július 29., szerda, Máról holnapra
Farcádi Botond

A tusványosi szabadegyetem jelvényárusára miniszterelnöki szinten reagálni nem egyszerűen túlzás, hanem több mint nevetséges. Victor Ponta, Románia kormányfője mégis megtette.
Házi televíziójában, a szövetségese, a jelenleg börtönbüntetését töltő Dan Voiculescu szekus besúgó által birtokolt Antena 3 műsorában telesírta a stúdiót, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő mennyire bántó és provokáló politikus.

Ő maga viszont sokkal bölcsebb annál, semhogy felülne a provokációnak és olajat öntene a tűzre, ezért aztán nem reagál. Annyit azért csak megjegyzett: helyesen járt el a bukaresti külügyminisztérium, amikor a kánikula hevében, vasárnap este kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy az Orbán Viktor Facebook-oldalára feltöltött 26 tusványosi hangulatkép között szerepel egy vásári árus standja, aki olyan jelvényeket is kínál, amelyek a székely zászlót, netán Nagy-Magyarország címerét ábrázolják. No meg ott ama trikó is, amelyen – angol nyelven – nem kevesebb áll, mint hogy: Székelyföldről szeretettel. Minő orcátlanság, micsoda szélsőséges, revizionista banda!
Persze, a plagizáláson ért, korrupcióval gyanúsított, posztjához görcsösen ragaszkodó, a felelősség elől minduntalan menekülő román miniszterelnököt már nemhogy külföldön, de Romániában, mi több, lassan saját pártjában sem veszik komolyan. S mintha már arról is lemondott volna, hogy ő maga vegye valamelyest komolyan – ha önmagát nem is – legalább a tisztséget, amelyet betölt, elvégre a kormányfő mégiscsak az ország egyik legfontosabb közméltósága. Victor Ponta azonban láthatóan képtelen erre.
Így aztán most éppen az történik, hogy miközben Európa jobbik felén az államok közös megoldásokat igyekeznek kidolgozni azokra a globális problémákra, amelyek a kontinens egészére kihatnak – a görög krízis során a leg­rosszabb forgatókönyvet sikerült ugyan elhárítani, a helyzet azonban távol áll még a rendezéstől, az orosz–ukrán konfliktus tovább mélyül, a menekültválság alighanem tovább súlyosbodik, az energia- és katonai biztonság mind égetőbb kérdés –, Románia elutasítja az egyik szomszédos állam baráti jobbját, hátat fordít egy olyan országnak, amellyel számos kérdésben közösek az érdekeik, együtt pedig minden bizonnyal hatékonyabban érvényesíthetnék azokat. S miközben a lakosság az új adótörvénykönyv, az új bérezési törvény, a leállított állami beruházások, a kormány láthatóan pazarló magatartása miatt aggódik – a miniszterelnök és csapata egy vásári árus portékája miatt háborog.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1262
szavazógép
2015-07-29: Közélet - Kisgyörgy Zoltán:

Árkosi juliális

Túl azon, hogy augusztus a falunapot is jelenti a községben, az elöljárók most arra törekednek, hogy a befejezés előtt álló munkák és feladatok az ünnep hozadékai lehessenek. E sorok írója jól emlékszik még szülőfalujának régi majálisaira, ünnepeinek sajátos hangulatára. Mintha ezek térnének vissza akkor is, amikor hajnalosan, a rezesbanda ébresztőjében felhangzik egy-egy régi ismert melódia.
2015-07-29: Közélet - Váry O. Péter:

Faluavatás (Kármentő)

A címként alkalmazott szókapcsolat ritkán használatos, hiszen manapság fehér hollónál is kirívóbb jelenség az új települések létesítése. Legfennebb kiállításfalvak, múzeumfalvak avatása kerülhet szóba – valami ilyesmi az újjáépített Újfalu is. Bözödújfaluról van szó, a kommunista diktatúra falurombolási programjának jelképévé vált településről, melyet egy víztározó építése okán pusztítottak el. Lakói azonban – az utolsó családok 1994-ben (!) költöztek el, amikorra a falu teljesen víz alá került – nem feledkeztek meg róla, évente visszajárnak a néma víztükörtől számon kérni a számonkérhetetlent.