Alapszíne halványszürke. Hossza harminchárom centiméter. Fején és nyakán a tollak szegélye világosabb, hasán sötétebb árnyalatú, a farcsíkja egészen világos, csaknem fehéresszürke. Az írisze sárgásfehér, csőre fekete, a lába sötétszürke.
A fiatalok farka sötétebb vörös, alsó farkfedőik szürkék, csak a csúcsi részük vörös, íriszük sötétszürke, hároméves korukban fejlődik ki a végleges színárnyalat. Addig változik, előbb világosszürke, később sárgás színű. Amikor áttörnek a farktollak, ezek a hím fiókák esetében vörösek, a tojóknál sárgásabb árnyalatúak.
Élőhelye: Elefántcsontpart délkeleti részétől kelet felé Nyugat-Kenyáig és dél felé Észak-Angoláig, Dél-Kongóig, Tanzánia északnyugati részéig.
Tápláléka túlnyomórészt az olajpálma termése, ezenkívül magvak, diófélék, zöldségek, gyümölcsök, bogyók. Vidám füttyentések a hangjelei, ha megzavarják, mély, sercegő hangot hallat.
Tartása sok türelmet és időt igényel, ha egy példányt akarunk tartani, akkor legalább fél köbméter légterű röptető szükséges. Télen fűteni kell a helyiséget, ahol tartjuk. Helyes bánásmód mellett a jákópapagáj akár nyolcvan évig is élhet. Kitűnő hangutánzó, elképesztően intelligens madár. Gazdájához nagyon ragaszkodik, és szereti, ha állandóan foglalkoznak vele. Ezért is történik meg, hogy ha elhanyagoltnak érzi magát, pótcselekvéshez folyamodik, például elkezdi tépni tollazatát.
Táplálása: a nagy papagájoknak való magkeverék. Szükséges még csíráztatott magokat, főtt kukoricát, sokféle zöldséget, gyümölcsöt, kevés mogyorót adni, meg sovány húst, főtt rizst, sajtot, joghurtot, sárgarépát, főtt tojást. Legyen előtte mindig fürtös köles, szépiacsont és természetesen friss ivóvíz.
