Sorozatunk alapmotÃvuma, hogy mindenki egyedi, soha nem volt és megismételhetetlen. Az ember tudományokba gyűjtött, sok évszázados ismeretét vette ehhez igénybe e sorok Ãrója: mindenekelÅ‘tt a genetikát, a lélektant, az orvoslás tudományát és persze életrajzokat, önéletrajzokat, no meg saját tapasztalatait.
Most egy interdiszciplináris, de ma már önálló tudományt, a kriminológiát hÃvom segÃtségül. Biológiai létünk olyan külsÅ‘ jegyekkel ruházott fel, amelyeket egész életünkben magunkkal hordunk, s amelyek csak ránk érvényesek, csak minket, az egyént jellemeznek. Ezek egyike az ujjlenyomat (de a talp- és a tenyérlenyomat is).
A bÅ‘rlécrajzolat (dermatoglifa): a felhám redÅ‘i, amelyek alatti réteg, az irha szemölcssorokat képez, ezeken át verejtékmirigyek pórusai jutnak a felszÃnre, s ezáltal az érintett tárgyon kirajzolódik a sajátosan örökletes és egyéni rajzolat. Egyébként kültakarónknak ezen jellegzetessége nem véletlen: segÃt a kéz munkájában, a fogásban. Bemutatjuk az öt alaptÃpust:
1. Ãves, 2. hurok, 3. ikerhurok, 4. spirális, 5. örvényes.
Már az ókorban (Anaxagorász, Arisztotelész) felkeltették a figyelmet (fÅ‘leg a tenyér rajzolata) az embert jellemzÅ‘ tulajdonságokról árulkodó árkok, kirajzolódó bÅ‘rlécek, de aki lendületet adott az alkalmazásnak is, Darwin nagybátyja, Galton Francis (1822—1911) volt. Valójában azonban késÅ‘bb, 1912-ben szolgált apasági bizonyÃtékként egy ujjlenyomat perben. Természetesen ahhoz, hogy bárhol a világon egy személy azonosÃtható legyen ujjlenyomat alapján, számos apró, de katalogizált pont szolgál a rajzolat alaptÃpusain belül az egyéni jelleg kimutatására.
Ami a tenyér rajzolatait, illetve a tenyérjóslást illeti (chiromantia), szintén örökletesen hozzuk magunkkal a rajzolatokat, de a tenyér vonalaiból kikövetkeztetett jövő nem tekinthető tudományosan megalapozottnak (bár egyes betegségek, pl. a Down-kór nyomot hagy a kéz formáján, tenyéren is).
