A biztosítékot egy héttel ezelőtt megjelent véleménycikkünk ütötte ki (Fogyasztóvédők – értünk vagy ellenünk? – Háromszék, 2015. július 30.), és a válaszadás jogán előbb hosszasan magyarázza, hogy feladatuk a kormány politikáját és stratégiáját életbe ültetni a fogyasztóvédelem területén, küzdeni a lakosság életét, egészségét, biztonságát és gazdasági érdekeit veszélyeztető „praktikák” ellen.  Csakhogy, amint az saját indoklásából is kitetszik, a lemhényi öregotthonban csak egyetlen tétel volt a lejárt élelmiszerekért kirótt bírság – nem említi, mit, mennyit találtak, s valóban veszélyt jelentette-e, vagy csupán szavatosságból kifutott kekszre, cukorkára bukkantak –, a többi büntetést a menü hiányosságai és a román fordítás mellőzése miatt rótták ki.
Az uszodát valóban egy tavaly kiadott egészségügyi minisztériumi rendelet alapján bírságolták meg, ám az a jogszabály egy régi, elavult dokumentumra utalva teszi kötelezővé a heti vízcserét, és ezt az ország számos pontján be is látták, egyáltalán nem próbálnak lehetetlent kérni a fürdőhelyek üzemeltetőitől a fogyasztóvédők. A mieink minden bizonnyal nem látnak tovább az orruk előtt fekvő papírnál, és követelik a fölöslegest és lehetetlent.
Lapterjesztőnk ellen indított akciójukat is szépíteni próbálja, ám bármennyire igyekszik, nehéz elfogadni érveit. Olvasatában a cégünk által benyújtott hat fellebbezésből csak kettőben született döntés, és az az ő javukra, csakhogy a sepsiszentgyörgyi bíróság nyilvántartójában a másik négy eset ítélete is bejegyzésre került: részben jogosnak találták felvetésünket, pénzbírságról figyelmeztetésre enyhítették a megrovást, azzal a megjegyzéssel, hogy a törlesztett büntetést nem kapjuk vissza. Lehet ezt szépíteni, de úgy tűnik, a négy bíróból három (a negyedik az, aki két esetben nem találta indokoltnak óvásunkat) egyetértett velünk, és túlzónak ítélte a lejárt rágógumiért vagy cukorkáért, illetve a román fordítások hiányáért kirótt ezer-, illetve kétezer lejes bírságot.
A háromszéki fogyasztóvédelmi hivatal és vezetője továbbra sem érti: nem az a baj, hogy ellenőriznek, illetve a fogyasztók érdekeit képviselik. Senki nem vonja kétségbe fellépésük jogosságát, ha romlott élelmiszert vonnak ki a forgalomból vagy éppen a szolgáltatók visszaélése ellen lépnek fel. Csakhogy egyre gyakoribbak a fenti esetekhez hasonló bírságok, amelyek sokkal inkább értelmetlen kötekedésnek tűnnek, mintsem jogos fellépésnek. És bárhogy ragozzuk, ez nem egyéb, mint hatalmukkal való visszaélés.
S ha már uszítással, bujtogatással vádolnak, tegyük hozzá: a sajtó szerepe felhívni a figyelmet arra is, ha a román állam egy-egy intézménye visszaél helyzetével, túlbuzgó hivatalnoka – nem tudván kinőni egykori rendőri múltját – büntetni, sakkban tartani kíván mindenkit, aki nem kedves szívének. Sorolhatja a 10 és 20 év közötti börtönbüntetést – bár nehezen értelmezhető, hol szerepelt bűncselekményre való felbujtás az említett jegyzetben –, mi továbbra is tesszük a dolgunkat, és nem hagyjuk szó nélkül sem a fogyasztóvédők, sem más központi vagy helyi hivatalok packázásait.

Farkas Réka