A célt nem elég hangoztatni, elérése érdekében lépéseket is kell tenni. Összeszedtem, milyen teendők, lépések állnak az autonomista/regionalista mozgalmak előtt Erdélyben. Először is fontos a rövid és hosszú távú célok megfogalmazása.
Rövid távú cél lehet az önszerveződés lehető leghamarabbi magas szintre emelése, hosszú távú cél a régió sorsának kézbevétele, növekvő, erős gazdaság felépítése, fenntartható fejlődés. A hosszú távú célhoz vezető legmegfelelőbb eszköz jelenleg az autonómia. Mindehhez hozzájön természetesen a magyar közösség szülőföldjén való megmaradásának biztosítása, gyarapodásának elősegítése.
Miután a célokat megjelöltük, jöjjenek a gyakorlati lépések pontról pontra. Először is az autonomista/regionalista mozgalmakat meg kell erősíteni, hálózatukat bővíteni kell. Még idén meg kell kezdeni az erdélyi románok regionalista pártjának megszervezését, amelyben a mozgalmaknak oroszlánrészt kell vállalniuk. Az autonómia intézményét elfogadottá kell tenni először intézményes szinteken, majd a társadalomban. Jövő év tavaszára körvonalazódnia kell az erdélyi koalíciónak, mely nemzetiségtől és más hovatartozástól függetlenül egyesítené az erdélyi erőket. A 2016-os önkormányzati választásnak közösen kellene nekifutni, azon egy legalább 30 százalékos eredményt elérni Erdélyben. A választásokkal egy időben népszavazást kellene tartani a régiósításról. Az önkormányzati választást követő parlamenti választáson újra erdélyi koalícióval elindulni és erős képviseletet küldeni a bukaresti parlamentbe.
Az elkövetkező négy évben a bázisok megerősítése, várható támadások visszaverése lenne a feladat. 2020-ban a cél már régi pártok Erdélyben való tönkreverése lenne. Meg kellene kezdeni a helyi árnyékkormány megszervezését, a nyomásgyakorlást a kormányra a régió jogköreinek bővítéséért.
Nagyjából ez az optimista terv a következő négy-öt évre nézve.
Fancsali Ernő
(A szerző az Erdély autonómiáját kérő internetes petíció kezdeményezője, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári elnöke)
