hol nincs hely- s reménytelen,
hisz vigyázok rá,
s Ő ment a tébolytól.
Ott vagyok, hol e sátáni kor s gyűlölködés,
hol az idő méregfoga ássa,
s vérrel mossa emléked,
éltetve mind, mi szenvedés.
Ott vagyok, hol a talaj lábam alól
kiszalad, s veszni hagy alant ―
lelkem szárnyra kapva szólal
és vele szólal a lant: Ott vagyok!
És ott vagyok a szóban, mit hátrahagyok,
s megmarad, el nem kárhozik,
s mint betonfalak is zengik, hirdetik:
Te ott vagy ― én ott vagyok.
