A húsvét hagyományokra épül, de a régiekhez hasonlítva a maiak sokkal egyszerűbbek, és sokkal felületesebben éljük meg. Ahogy telik az idő, úgy csökken az emberek érdeklődése is. Egyre fontosabbnak tartják a külsőségeket, és egyre jobban hanyagolják a húsvét valódi üzenetét. Csengivel, a Mikes Kelemen Főgimnázium tanulójával arról beszélgettem, hogyan viszonyul ő ehhez az ünnephez.

— Mennyire tartod fontosnak a húsvét megünneplését?

— Attól függ, mit értesz ünneplés alatt. Ha arra gondolsz, fontosnak tartom-e, hogy ,,megöntöződjünk", akkor azt én személy szerint nem tartom fontosnak. Sajnos, ez kezd általános vélemény lenni, de változnak az idők, nem nagyon van, mit tenni (vagy talán van, de az már más kérdés, és vajon akarunk-e...). Megkérdezném azt is, dőlt betűkkel: ki ér rá ilyesmivel foglalkozni manapság, nem igaz? (Remélem, érződik a mondaton, aminek érződnie kellene.) Azt hiszem, ez valahol magamnak is szól.

— Mik voltak a terveid az idei húsvétra?

— Ki akartam ülni a kertbe a macskámmal, de nem jött össze. Viccet félretéve, volt nekem több tervem is, és volt másoknak is, így merült fel többek között a családi sízés vagy az osztálykirándulás ötlete. Szomorú vagy nem, de az otthonülést megint kihúztam a listáról.

— És a családi sízés vagy az osztálykirándulás mellett döntöttél?

— Végül is elmentem a Szent Anna-tóhoz a családdal.

— Locsolóvárás. Hogy gondolsz erre?

— A hideg kiráz. Na jó, itt még nem tartok, és nem is fogok. Őszintén szólva nem vagyok az a ,,locsolóváró’’ típus, de értékelem azokat, akik igen. Szeretem az ünnepeket, egyiktől mégis megfosztom magam bizonyos értelemben. Pedig szép szokás.

— Mondtad, hogy nem fogadsz locsolókat, de hunyd be a szemed, és képzeld el, hogy „locsolóváró" típus vagy. Milyennek tartod az ideális locsolót?

— Legyen magas, barna hajú, kék szemű és mosolygós. Na, de komolyan, nekem olyan nincs, szeretem őket, egytől egyig. Ha szerethetem.

— Ha nem is fogadtok locsolókat, gondolom, azért festetek tojást. Hogyan szokott lefolyni ez a ,,művelet"? A család leül szépen együtt, és festi a tojást, vagy csak te és a testvéred?

— Régebb ragaszkodtam a tojásfestéshez, még akkor is, ha tudtam, hogy nem leszek otthon. Csúnya tojásokat pingáltam, és boldog voltam velük, de a múlt évben valahogy úgy jött össze, hogy anyukám megfestett néhányat, csak a hangulat kedvéért. Idén sem kínoztam meg sok tojást temperával meg cérnával.

— Milyen a kapcsolatod a húsvéti nyúllal?

— Sajnos, már csak az emlékeimben tudom elérni. Hátul neveltem a kert sarkában, de egyszer elmentem otthonról, és mire hazaértem, már nem volt meg. Azt mondták, meghalt. Most belegondolva, azért ez egy kicsit gyanús...