Kegyelettel és fájó érzésekkel gyűltünk össze a 89. évében elhunyt Máthé Ferenc Ilonka híres vargyasi fafaragó népművész ravatalánál. Egy hozzánk közel álló, értékes ember elvesztése nagyon fáj az egész falu közösségének, de egyedi, művészi faragásait ezután is sok helyen láthatjuk: templomokban, temetőkben, közterületeinken, közintézményeinkben, belföldön és külföldön is.
Máthé Ferenc Ilonka mindig igyekezett közössége hasznos tagjaként élni. Élete, ember- és hazaszeretete, következetes munkálkodása példaértékű.
Régi székely lófő család sarjaként 1927. május 4-én született Vargyason. Fiatalkora tele volt hányattatással, nehézséggel, útkereséssel. A család kuláklistára került, így nem folytathatta a végzettségének megfelelő gazdatiszti munkát. Sűrűn kellett cserélgetnie munkahelyeit származása és kulák volta miatt, és idősödő szüleit csak úgy tudta segíteni, hogy minden adódó munkát elvállalt. De soha nem tűrte, hogy az élet nehézségei eluralkodjanak felette. Ezt a kommunista rendszer nem nézte jó szemmel: időnként meglátogatta a Securitate. De a nehézségek nem tudták megtörni: bebizonyította, hogy az igaz ember képes saját sorsát irányítani, ha kellő elszántság és kitartás van benne. Beszélgetéseinek során sokszor kijelentette, hogy a régi rendszer alatt sok gyenge lelkű ember behódolt a hatalomnak, akik vétettek embertársaik ellen, és ellene is sokan. Csalódottan mondta, hogy ezek az emberek most is közöttünk élnek, környezetük ismeri őket...
A külvilág hatásainak kivédése, a lélek istenadta tehetsége űzte az alkotómunka felé. „Az én igazi életem akkor kezdődött, amikor hazamentem, amikor faragtam, boldog voltam, sokszor késő éjjelig, pedig reggel fél ötkor fel kellett kelni. Én csak a műhelyemben éreztem magam boldognak és szabadnak” – nyilatkozta. Ezt a boldogságot tetőzte a családalapítás. Feleségével tisztességben, szeretetben éltek 35 év boldog házasságot, két gyermeket neveltek, akik ma már felnőttek.
Máthé Ferenc Ilonka egész életét és munkásságát, kiállításait, táborokban való részvételét lehetetlen felsorolni. Sok helyen láthatták faragásait, csak néhányat sorolok: Alsócsernáton, Balaton, Bánffyhunyad, Barót, Bodzaforduló, Brassó, Budapest, Gyomaendrőd, Parajd, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Szováta, Vésztő és persze Vargyas, ahol állandó kiállítása bármikor megtekinthető, gondolom, ezután is. Sokszor hívták meg különböző alkotótáborokba Székelyföldön, Magyarországon és a Felvidéken is. Pár helyszín ezek közül: Alsócsernáton, Viganpetend, Zsáka, Hódmezővásárhely, Mohács, Galánta, Visegrád-Mogyorópuszta, Lánka és Vésztő, ahol tizenkétszer volt. Temetésére is jöttek onnan...
Feri bácsi okleveleinek tekintélyes egészét a Securitate 1983-ban magával vitte, s ezek soha nem kerültek vissza hozzá. De jöttek újabb elismerések:a Magyarok Világszövetségétől (Balladás földünk legjelesebb népi fafaragójának, 1996), a Romániai Magyar Népművészek Szövetségétől (A fafaragás mestere, 2001; Életműdíj, 2005), a Kovászna megyei önkormányzattól (Kovászna megyéért díj, 2007), Magyarország Oktatási és Kulturális Minisztériumától (Életfa-díj, 2008); díszpolgári címet kapott Hódmezővásárhelyen (2006-ban), Vésztőn (2007-ben) és Vargyason (2008-ban). Mindez igazolja, Máthé Ferenc Ilonka vésőjét az a lelki késztetés irányította, hogy meg kell alkotni, védeni, őrizni mindazt, ami az enyém, a népemé, és értékvesztés nélkül tovább kell adni a minket követő nemzedékeknek. A Feri bácsi által megfaragott népballadák, népszokások megtartó erejűek. Legyen példaképünk a konok, lázadó és sorsát vállaló székely, a közösségért tevő Székely gátkötők vagy a nemzetéért vérrel áldozó Vasszékely.
Életművéért, munkájáért, fáradságáért köszönetet mondunk annak, aki Vargyas, Erdővidék, Székelyföld hírnevét is gyarapította és az egyetemes magyar kultúrát gazdagította. Isten Veled, nyugodj békében az általad hőn szeretett anyaföldben.
ILKEI FERENC
Megjegyzés. Forrásanyagként felhasználtam Széll János A fa nem hazudik című, Feri bácsiról írt könyvéből is adatokat.
