A sokadalom utolsó két napján, szombaton és vasárnap 131 férfi és 19 gyermek varrt kötényt. A két német tőkéjű nadrággyár minden résztvevőnek egy-egy tizenöt lejes ételjegyet adott, és a három kerékpár sorsolásán is részt vehettek: a  különböző méretű biciklik boldog nyertese Gergely Tamás, Mikola Róbert és Szász Attila.
A vezérigazgató elmondta: Kézdivásárhelyen 1841-ben alakult húsz taggal a Szabó céh, amely papi ruhákat és katonai egyenruhákat készített, ez akkor kimondottan férfimunka volt. A  20. században a készruhagyárak nyertek teret, ahol az addig háztartásban dolgozó nőknek biztosítottak munkalehetőséget, a férfiak többnyire a csavargyárban, a szigetelőgyárban vagy más ipari egységben dolgoztak. 1989 után a nehézipar megszűnt Kézdivásárhelyen, sok székely családban a nők maradtak a családfenntartók, az egyedüli keresők. Ezen az áldatlan helyzeten kell és akar is változtatni a két gyár vezetősége azáltal, hogy férfiaknak is teremt munkahelyeket. A vezérigazgató meglátása szerint  a következő években a külföldi munkavállalási lehetőség csökken, sok a bevándorló, akiknek szintén munkára lesz szükségük, ezért itthon kell maradni, itt kell a betevőt megkeresni. A német tőkéjű nadrággyárak a nagy népszerűségnek örvendő versennyel megtették az első lépést, nyitottak arra, hogy a férfiakat is megtanítsák varrni, és munkahelyet biztosítsanak számukra. „Valószínű, hogy most ez a kijelentésem mosolyt csal a férfiak arcára, de megéri elgondolkozni ezen és megbeszélni a családban” – mondotta összegzésképpen Bakk-Vitális Mária Kinga.