Szaladt a nyúl az úton, és nézegetett jobbra-balra, hogy valami jó étket találjon. Egy kert kerítésén bekukucskálva igen szép kék káposztát látott. Nagyon megkívánta a jó falatot, de a kerítéstől nem férhetett hozzá. Hiába tekingetett, hiába kerülgette körbe a kerítést, nem talált rajta rést, hogy beugorhasson a káposztáért.
Arra jött egy róka, látta, hogy nézeget a nyúl befelé a kertbe. Megkérdezte tőle:
– Mért nem mégy be a kertbe? Nézd, milyen szép kék káposzta terem itt, ne hagyd, hogy más legelje le!
A nyúl szégyellte bevallani, hogy nem fér hozzá a káposztához, és így beszélt:
– Jól láttam én is a kék káposztát, de nem kívánok belőle enni. Már megcsömörlöttem a káposztaevésben. De te meg mért nem mégy be azokért a szép szőlőfürtökért?
– Én is úgy jártam, ahogy te. Nem akarok enni a szőlőből, mert még éretlen, beteg lennék tőle.
Mind a ketten abban a hiszemben mentek el, hogy a hazugsággal megmentették a becsületüket.
(Átdolgozta: Vargha Balázs)
