Ma már ki tudja, milyen módon, a felsőrákosi unitárius egyházközség vezetősége tudomást szerez a hangszerről, és 1838-ban, amikor földrengés következtében orgonájuk megrongálódott, felkeresik a halmágyiakat: „Templomunk Bolto­zattya az idei földránkodás által az asszonyok felett egész a Chatedráig merőben leszakadt, a mely által ezen Eklésiánk 6 mutatios 1815-ben készített derék orgonája összetöretett, amelynek helyébe ugyanannyi mutatios jo Orgona az Ekkla edgyes Tagjainak önkéntes segedelmezése által 160v. R. forintokkal vásárolta volt.” Fontos adat, hiszen az 1815-ben vásárolt hangszer, az első felsőrákosi orgona az egyik legrégibb hangszer az unitárius egyházban. A vásárt 1838. június 1-jén kötik meg, az ár 192 forint: „1 Junii a Halmágyi Eklésiáról vásárolt 6 mutatios orgonáért 192 Forint.” 1842-ben a kölcsönöket rendezik.
A javítás
1847-ben az orgonát megjavítják, de a beavatkozás nem volt a legsikeresebb, mert az 1851-ben készített püspöki vizitációs jegyzőkönyv megállapítja: „A Templom boltozattya, 1838-ban földindulás miatt leszakadván, az orgonát összetörvén, ívezett stakatur készíttetett, 1841-ben, és egy avult orgonát is hat hang változatos vétetett, és alkalmaztatott az azelőtti Éneklő Karban, mely mais ott áll gyenge állapotban.” Talán ennek következtében elhatározzák egy új orgona építését, erre alapot hoznak létre. 1855-ben kijavítják az orgona fúvóját, majd rá egy évre, „az orgona ujra festetett és kitísztíttatott.” Az orgonamester 64 forintot kapott munkájáért. A jegyzőkönyv szerint „dicsérőleg említi és esmeri el a környéki Vizsgálat ezen Szent Eklésia kebelében élő kegyes asszonyi rendnek azon istenes buzgóságát, hogy régi színt változtatott orgonájukat önkéntes és szíves adakozásukkal gyűlt költségen igen díszes színre kifestette és megaranyoztatta.” Utolsó felsőrákosi emlék egy 1863-ban vásárolt orgonabillentyű, mellyel egy romlottat helyettesítettek.
1866-ban a felsőrákosiak új orgona elkészítését határozzák el, erre Kolonics Istvánnal kötnek szerződést. A szomszédos Alsórákos unitárius közössége épp akkor dönti el, hogy orgonát szerez régi templomába. Az akkori gondnok, Fűzi Zsigmond mindent megmozgat, hogy vágya szerint orgonahang kísérje zsoltáraikat. Először a szomszédos Zsomboron találnak egy vásárra felajánlott orgonát: „ Somboron uj orgonát készíttetvén az ottani Ekklésia volt orgonájukat, ha bár hiányosan is jutalmason át adnák s a Lokodi orgona míves (Balázs Mózes) szintén jutalmason (elkészítené).”
Nyoma veszett hangszer
Dávid István ezt írja a székelyzsombori orgonákról: „A templomba új orgona állíttatott 1773-ban. Sorsáról nem tudunk semmit, következő orgonája 1861–62-ben épült.” A felsőrákosi jegyzőkönyvek értékes adatokat közölnek a „nyoma veszett” orgonáról: „A Sombori atyafiak a megmaradt részét orgonájuknak melyből a sípokat az új orgonába ültették - 20, húsz oszt. ért. forintokban átadják. Az orgona mester pedig 165 oszt. ért. forintokért s három köböl buzáért elkészíti az ahoz szükségeseket s az arra kimutatando helyre még Pünkösdre felállítja.” Az orgonavásár mégsem jön létre. 1863 márciusában a püspökségről érkezett levél szerint pénzhiány miatt jónak tartják még néhány évet várni. 1867-ben örömmel tudósít az alsórákosi egyházközség jegyzőkönyve: „meg kell alkudni a nevezett F. Rákosi orgonát oly formán, hogy azt kellőleg kijavítva, adja át... Megtörtént az orgona vásár Augusztus 8-án F. Rákoson Kolonics István orgona művész urral 250 f. o. é. Az 1868-ik Május hava 17-én készült meg s végződött be az orgona mikor is szólalt Alsórákosi Unitárius Templomban. Emlékűl íratott ide be.”
A hangszer az 1908-as földrengéskor megrongálódik, akárcsak a templom. A pénz kirovással összegyűlt, és eredetileg a javítás során elöljátszóvá akarták tenni. Erre a munkára az ajánlatot tevő Csioflek testvéreket kérik fel. A brassói orgonamesterek „ugy nyilatkoztak, hogy a korszak jelenleg állásában ezt nehéz tenni, de ohajtás szerint a már kialkudott áron felül 406 az az Négyszázhat koronáért e változást megteszik.” Végül lemondanak e tervről, az orgonamester elvégzi a javítást.
1927-ben az orgona rossz állapotáról olvashatunk, de csak 1934-ben gyűlt össze a pénz. Ekkor már annyira leromlott, hogy új vásárlására gondolnak. Időközben az orgonaalapból az ifjúsági egylet egy Wegenstein-harmóniumot vásárol, többen kölcsönöznek pénzt az egyháztól. A háború idején a pénz értékének csökkenésével az alap szinte jelentéktelenné vált: „Mikorra a hívek rájöttek az alapok csökkent értékére, meglepődtek, kellemetlen hangokat hallatot.”
A nyári konyha padlásán
Folytatódik orgonánk története: „Az orgona 1947-ben meggyengül, állítólag egy hang rossz, ezért akkori énekvezér javaslatára 1947 aug.-ban Maksay Albert állítólag sepsiszentgyörgyi orgonakészítő vállalta, de a stabilizáció közbejött, s nevezett az orgonát szétszedte s elutazott, annál az oknál fogva, hogy egy hang rossz s a Szoboszlai nem készítette el s addig hazamegy s ha visszajön megjavítja.” A javítás nem történt meg: „Az állítólagos (Maksay Albert) bizonyos sípokkal eltünt, s akkor a mirkovásai (Mirkavásár) Maurer orgonakészítőt akarják megbízni az orgona kijavításával, aki, valószínű nem vállalta mivel nem lett orgona kijavítva.”
Utolsó adatainkat a már idézett orgonatörténetben olvashatjuk: „Egy darabig a templomban, mint vádló állt egy halmazban, sípjai lassan elvesztek, míg aztán a teljesen megsemmisült és tönkrement orgona megmaradt részeit Németh Sándor lelkész lehozatta 1953-ban lelkészi lakásra. Most ott van  nyári konyha padlásán, vádolva az akkori lelkészt, énekvezért és az alsórákosi híveket, hogy nem javították meg, hogy tovább szárnyaljon a hívekkel, éneklés közben.” A nyári konyhát lebontották, a padláson levő orgona darabjairól nem tudunk semmit. Így tűnt el egy olyan hangszer, mely sok-sok éven át kísérte három egyházközség híveinek lelkéből felszálló énekeit, tanúja volt bánatnak, örömnek, háborúnak, jólétnek, szegénységnek, gazdagságnak. Sorsa felkiáltójel hasonló állapotban levő társainak!