Mivel zsákutca, immár másfél hónapja nem tudunk járművel haza, munkába vagy a mezőre menni, arról nem is beszélve, hogy se mentő, se tűzoltó nem közelíthet meg. A gázvezetéknek kiásott árok közben beomlott, a sár térdig ér, a beteget a hátunkon kell kihoznunk ― és semmiféle munkálat nem folyik...

FÜLÖP MAGDOLNA, Kézdivásárhely. Szeretném megérni azt az időt, amikor üzleteinkben kedvesen fognak kiszolgálni, jó hangulatban nyitunk be, és mosolygó arcokat látunk ott. Rokonom mesélte szíriai élményeit ― legjobban a boltosok (tulajdonosok és eladók) kedvessége lepte meg. Egy cipőüzletben több pár lábbelit is felpróbált, és amikor vásárlás nélkül, szégyenkezve távozott volna, a főnök meghívta egy csésze kávéra... Itt meg a minap azzal forrázott le egy köpenyes hölgy, akihez tanácstalanságomban fordultam, hogy keressem meg magam a kívánt terméket, ez önkiszolgáló, nincs ideje nézelődni. Egy munkatársa megpróbált javítani a helyzeten, de már megvolt a keserű szájíz... Önök vannak értünk, vásárlókért, értsék végre meg! Különösen, hogy az ajtóban már több kedvesebb jelölt vár a felszabaduló munkahelyekre!

D. B., Sepsiszentgyörgy. Funar háromszéki látogatásán megszokott aberrációit hangoztatta ― ha tényleg hisz ezekben, akkor ő egy súlyosan beteg ember, akit nem megszólni, bántani, hanem segíteni ildomos; ha pedig mindez politikai kampányolás szeretett volna lenni, akkor szánalmasan gyenge teljesítmény volt. Úgy látszik, az utolsó választások kudarcából sem tanult semmit. Annyit azért megjegyzek: ha tényleg 50 000 román család kényszerült elhagyni Kovászna és Hargita megyét, ez kimondottan az eredeti román nacionalizmussal fűtött politika rovására írható. Azzal, hogy a két megye iparát gyakorlatilag teljesen megsemmisítették, miközben melldöngetve ordították: ,,mi nem adjuk el a hazát!" Hát tényleg nem adták el, csupáncsak ellopták. Végül maradt minden ősromán tulajdon, most magánkézben. Mint például itt, nálunk a sokhektáros ipari terület. Mit tehetett szegény, a hetvenes években iparosítással idecsődített nép egy része: hazament gyökereihez. A többi meg itt maradt, és boldogan él, míg meg nem hal: például a zsaru, zsandár, hivatalnok, elnök, igazgató vagy multimilliomos üzletember.