A vén Duna sötét-vörös az estben,
Mint a Balaton óbora.
Ki még nem alszik, el ne szenderedjen,
Mert föl nem kel többé soha.
Elfúlt az anyák, gyermekek sírása.
A hős nem ismer könnyeket.
Hol szép leányhad virágját kínálta,
Eltorzult holtak fekszenek.
Az ágyúfüst a kék eget bevonja,
Tűz villan a romok közül,
Kormos üszke az érzéketlen, csonka
Nyugatnak Szfinx-arcára hűl.
A hullabűzt a hűs Duna fölissza,
Kanálisokból vér fakad.
S egy csonka kar a füstös égre írja:
– ,,Jaj annak, aki megmaradt! –”
Fordította: Tollas Tibor
