Már az felháborodást váltott ki a román véleményformálók, értelmiségiek körében, hogy a szombat hajnalban bekövetkezett tragédia után a görög-keleti egyházat mintha elnyelte volna a föld, semmilyen formában nem voltak jelen a tűz helyszínén, a kórházakban, az emlékező felvonuláson – pedig ha valamikor, hát ekkora bajban igazán elkelt volna minden intézményi, anyagi, lelki támogatás. Számunkra azért is különös ez, mert többször láthattuk hasonló esetekben, szerencsétlenségek, természeti csapások, egyéb tragédiák esetén Magyarországon, Erdélyben, de más nyugati országokban is miként mozdulnak szinte azonnal az egyházakhoz közel álló vagy a tőlük független karitatív civil szervezetek: a Baptista Szeretetszolgálat, a Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a többiek.
Aztán az ütötte ki a biztosítékot, ahogyan egynémely mindentudó pópa „megfejtette” a történetet. Egy bizonyos Filotheu Bălan nevű pap például azt fejtegette: Isten büntetéseként is értelmezhető az, hogy fiatalok haltak meg, miközben sötét, sátáni zenét hallgattak. És mintha egy teljesen párhuzamos világban élne, azt is már-már sértődötten teszi szóvá, hogy az ifjak többsége nem Istent dicsőíteni ment a koncertre. S miközben orgiának nevezi a koncertet, elmereng azon is: talán a holtak közül néhányan nem is voltak megkeresztelve. A halloween ünneplését sérelmező pap nincs egyedül véleményével – közösségi oldalakon sokan fogalmaztak meg, ha nem is ennyire radikális, de hasonló álláspontot –, esetében viszont súlyosbító tényező, hogy hivatása folytán egy közösség szellemi vezetője is.
Nem éppen ennyire elrugaszkodott, de nem kevésbé sértő, kegyetlen és embertelen Daniel pátriárka reakciója, aki előbb az egyház be nem avatkozását firtató újságírókat leckéztette meg – nehogy már a média mondja meg az egyháznak, mi a dolga, inkább tanulnák meg, miről szól az ortodox egyház, emígy utasította rendre a sajtó munkatársait –, majd leszögezte: nem klubokba, hanem inkább templomokba kellene járniuk az embereknek. Az általa vezetett intézmény látványos be nem avatkozására adott magyarázata is megér egy misét: szerinte ilyen helyzetekben csendre van szükség, nem akartak látványosan felvonulni, de anyagilag segítettek a tűzben elhunytak hozzátartozóinak.
Persze, az óhatatlan döbbenet után felmerül a kérdés: végül is mi közünk nekünk ahhoz, hogy miként cselekszik és vélekedik egy másik egyház, legyen az a maga és hívei problémája. Csakhogy nem legyinthetünk, mert az ortodox majdhogynem államvallásnak számít Romániában, az egyház pedig valóságos állam az államban: választásokat döntenek el, pénzügyeiket maguk irányítják, elszámolással senkinek nem tartoznak, s talán maguk a kormány tagjai sem tudják pontosan, mennyi közpénzt kapnak a költségvetésből. A kérdés pedig már szónoki: nem volna jobb ezen adólejeket kórházépítésre, az egészségügy és az oktatás modernizálására, autópályák építésére fordítani?!