Ismerős arcok, huszonöt-harmincan, virággal, gyertyával, kegyelettel átitatott lélekkel, főhajtással a legyilkoltak, meghurcoltak, bebörtönzöttek emléke előtt.
Csendben emlékezők, akik fontosnak tartják az 1956-os magyarországi forradalom vérbefojtásának szörnyűségére emlékeztetni, a szovjet tankokra, a csonkán maradt családokra, a forradalom eszméjével szolidarizáló, súlyos megtorlásokat elszenvedő erdélyi fiatalokra – ezekről csupán halkan beszélgettünk gyertyagyújtás után az 1956-os emlékparkban Török Józseffel, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnökével, aki úgy tartja, ezen a történelmi gyásznapon a csendes megemlékezésnek van helye, nem a szónoklatoknak, hisz az emlékparkban felállított pavilon oszlopaira vésett közel kilencszáz név, a romániai bajtársak névsora magától beszél. A gyertyák mindannyiukért égnek.