PAP JÁNOS, Sepsiszentgyörgy. Az 1918. december 1. és a Grigore Bălan út kereszteződésében, az egykori Kovászna bárral szemközti járdán valamikor volt egy nagy várostérkép, amelyen nagyon jól el lehetett igazodni, mert az utcaneveken kívül például a tömbházak számait is tartalmazta. Ez igen hasznos volt, mert az Olt negyedben több helyen is összevissza számozták az épületeket, nem növekvő sorrendben, hagyományos logikával tehát nem lehetett rátalálni a keresett címre.
Sokan is böngészték, majdnem mindig állt valaki előtte. Talán jó lenne ismét kifüggeszteni, szerintem az idelátogatók és a városlakók is értékelnék!
BOCZ KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. Nagyon jó dolog, ha az ember a tévéből tájékozódni tud mindenről, ami az országban történik. De sokszor olyan híreket hallunk, hogy falra mászunk tőlük! Például attól, hogy a képviselők megszavazták a pofátlanul magas ráadásnyugdíjakat maguknak és a vezető tisztségben levő közalkalmazottaknak. A nyár folyamán a munkaügyi miniszter asszony megígérte, hogy a kisnyugdíjasoknak is kiszorítanak egy tizenharmadik nyugdíjat, de a Ponta-kormány megbukott, és rólunk megfeledkeztek most is, mint mindig. Ha így haladunk, már azt sem kapjuk meg, ami jár, hiszen a Colectiv-katasztrófa áldozatainak is mindent megígértek hirtelen, aztán halljuk pár nap után a sérültek hozzátartozóitól, hogy semmit nem adtak. Ilyen súlyos esetekben nem kellene azon gondolkodni, hogy honnan vegyék a pénzt: ott a sok törvénytelenül szerzett vagyon és a jól fizetett honatyák is megnyithatnák pénztárcáikat, mert eddig inkább csak magánszemélyek adakoztak. Na de az a fő, hogy az urak a saját zsebeiket jól megtömjék. Azért ne felejtsék el, hogy az ebül szerzett vagyon ebül vész el!
MAJOS MÁRIA, Sepsikőröspatak. Hétfőn éjszaka fél egykor súlyos rosszullét miatt a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház sürgősségi osztályára mentem, ahol dr. Alina Braţu volt szolgálatban, és amikor kiderült, hogy csak magyarul tudom elmondani, mi a bajom, azt mondta, ha nem tudok románul, menjek haza. Sokáig vártam, amíg egy nővérke segített lefordítani mondandómat, hogy nagyon rosszul érzem magam, véres a vizeletem, és csak ezután vizsgált meg az orvos, és feltettek egy perfúziót, de amikor lejárt, szinte fél órát kellett várnom, amíg leszerelték. Nem ilyen ellátásra számítottam.
PINTI ENIKŐ, Kézdialmás. A kézdivásárhelyi Zarah Moden nadrággyár azon kevés cégek közé tartozik, amelyek szívesen segítettek a kézdialmási Kelemen Didák-iskola előkészítő és első osztályos tanulóinak is. Egy álmunk vált valóra azáltal, hogy laptop, kivetítő és vetítővászon boldog tulajdonosai lehetnek a Zarah Moden jóvoltából (képünk). A gyermekek és tanítónőjük szívből köszönik a támogatást, megígérik, hogy cserébe jól fognak tanulni. A gyár munkaközösségének és vezetőségének erőt, egészséget és sok megrendelést kívánnak, hogy még sokszor segíthessenek.
