Örömmel tértünk haza a Sepsiszentgyörgyön megszervezett Kriza János országos balladamondó, balladaéneklő és mesemondó versenyről, sok-sok tapasztalattal és Napsugár-különdíjjal. E kellemes érzést a düh ötvözte; a méreg, feszültség sajnos végigkísért az egész rendezvényen.
Mesemondó fiam a Molnár Józsiás-iskolát képviselte, és egyben a megyét is az ő korosztályában, és gondolom, hogy az igazgató asszonyt is büszkeséggel kellett volna eltöltenie, hogy iskolájából három diák is továbbjutott és részt vehetett ezen az országos megmérettetésen. Sajnos, nem ezt tapasztaltuk.
Pár nappal a verseny előtt értesültem, hogy a két felkészítő tanító (step by step osztályról van szó) nem kísérheti el tanítványait: az igazgató asszony csak az egyiket engedte volna el, azzal a feltétellel, hogy mindhárom diákot szárnyai alá veszi. A tanító ezt visszautasította, mert korcsoportonként több helyszínen egyszerre zajlott a verseny, és egy személy két helyen nem tud jelen lenni.
A verseny előtti nap tudtam meg, hogy az igazgató asszony talált egy megoldást, éspedig a gyermekek a balladaéneklőn továbbjutott diák édesapjával fognak menni, akinek 13 órára vissza kell érnie Kézdivásárhelyre. A verseny 10 órától kezdődött (tehát nem volt egyáltalán valószínű, hogy 12.30-ig vége lesz), és délutáni foglalkozással folytatódott a Míves Házban. Ha már itt vagyunk, akkor miért vegyük el gyermekeinktől azt az örömet, hogy részt vegyenek a kézműves tevékenységeken, és más megyékben lakó magyar ajkú gyerekekkel ismerkedjenek?
Este felhívtam az igazgató asszonyt, hogy döntésének okairól érdeklődjek, és az iskola belső szabályzatára hivatkozva közölte: az osztályban levő többi gyermek jogait sérti, ha mindkét tanítót elengedi (megjegyzem, megbízható személy elvállalta arra a napra a helyettesítést). De már kapott egy megoldást, és ha gyermekem a délutáni foglalkozáson is részt akar venni, akkor én menjek utána.
Mi, szülők akkor már döntöttünk: elkéredzkedtünk munkahelyünkről, hogy elkísérjük gyermekünket.
A verseny napján, reggel kerestem az igazgató asszonyt, de megdöbbenésemre az a hír fogadott, hogy aznap nem lesz az iskolában. Nem tudom, hány osztály tanulóinak jogait sérthette, nem volt, akitől megkérdezni.
A verseny 13.10-ig tartott, de a fiammal egy teremben levő mesemondó kislány (szintén a Molnár Józsiás-iskola tanulója) a verseny alatt elment, mert 12.00 órakor várta a kísérő tanár az ajtóban. A jelenlevők névsor szerint adták elő meséjüket, de ezt a kislányt előbb kellett venni, mert ellenkező esetben nem került volna sorra.
Sorraimmal fel akarom hívni az igazgató asszony figyelmét, hogy ne csak öncélú belső szabályokat hozzon létre, hanem vegye figyelembe környezete igényeit is. Lelkesítse tanítóit, tanárait, hogy minél több diák tehetségét gyümölcsöztessék, hogy a különböző megmérettetéseken szívesen vegyenek részt. A versenyről hazatérő gyermekek nem várnak többet annál, hogy felkeresse őket az igazgató (mint más iskolákban), mosolyogva nevükön szólítsa őket, és egy meleg kézfogással gratuláljon. Ez idáig a fiammal nem történt meg, pedig több szavalóversenyen is részt vett.
Ha idegen megyékből a felügyelő tanítók el tudták kísérni tanítványukat (sőt, a step by step osztály egy diákját két tanítója), akkor itt miért nem lehetett ezt megoldani?
Erre a kérdésemre nem várok választ, csak azt szeretném, ha az elkövetkezőkben se diák, se szülő, se tanító ne tapasztalja meg ezt a kellemetlen helyzetet, amibe kerültünk.
Opra-Tamás Tünde, Kézdivásárhely
