Sokat késett a támogatások előlegének kifizetése, kevesen jutottak hozzá az életet, túlélést jelentő mentőövhöz. Február vége, március eleje előtt nem utal pénzt a mezőgazdasági kifizetési ügynökség. A gazdáknak egyetlen lehetősége maradt, hogy az ügynökség igazolása alapján banki hitelként vegyék fel a SAPS-támogatást vagy a szarvasmarhák, juhok utáni szubvenciók egy részét.
Az igazolás bizonyítja, mennyi földre, állatra kap biztosan támogatást a gazda, ezt fizeti ki neki valamelyik pénzintézmény, amely a maga során lényegében az államtól kapja vissza az összeget, ahogy a kamatot is. Tiszta ügy, jó, rizikómentes üzlet a bankoknak, amelyeknek mindent meg kellene tenniük, hogy a gazdák a lehető legegyszerűbben juthassanak hozzá pénzükhöz. A helyzet viszont sokkal bonyolultabb, siralmasabb a gazda számára.
A zágoni gazdaegyesületet megkeresték a CEC Bank képviselői, hogy jöhetnek, és akár tavaly is, az igazolások alapján hitelként vehetik fel a támogatás egy részét. Az érdekeltek megkapták az igazolást, kezükben a papírral szaladtak a CEC-hez. Ott elmondták, milyen iratokra van még szükségük, úgy tűnt mint régebbi ügyfeleknek, könnyen megy majd a dolog, idén már nem kell kétszáz oldalas dokumentációt összeállítaniuk.
Az első bökkenő akkor adódott, mikor kiderült, a banknál nincs külön űrlap civil szervezetek számára. A kérést a nagy forgalmat lebonyolító, magas jövedelmet megvalósító cégekhez hasonlóan kellett kitölteni (és erre kényszerülnek a magánszemélyek is). Leadták a kért iratokat, majd vártak. Néhány nap múlva érdeklődtek. És akkor kiborultak. A benyújtott papírok jók, de nem elégségesek. Hibás a kifizetési ügynökség igazolása, nincs teljesen kiírva az egyesület neve. Mert a számítógépes rendszer ezt nem tette lehetővé – mentegetőztek. Nem baj, akkor írassák rá kézzel a megnevezést, majd pecsételtessék le az ügynökségnél. De ott van az adószám, a cím – érveltek –, ráadásul az elmúlt évben is hasonló volt a helyzet. Igen, de a „procsedúra” így kívánja meg – vágta ki magát az ügybuzgó hivatalnok. Aztán hozzanak a bíróságról egy igazolást, hogy az egyesület létezik. Tessék? Nem bizonyítja a létezést és működést a pénzügyhöz leadott – és a kérés mellé csatolt – múlt évi, félévi, utolsó hónapi mérleg, zárás stb.? Vagy a banknál vezetett számlán a mozgás?
Aztán az elnök írjon alá, lényegében vállaljon garanciát a kölcsönként felvett támogatás visszafizetésére. Neki kell felülbiztosítania a kifizetési ügynökség igazolását, amelyben tisztán leírták, mennyi pénzt kap az egyesület. Az állam utalja a pénzt, a CEC azonnal leveszi a számláról, de mindezért kezeskedik az elnök. S mindeközben az állam részvényes a CEC-ben. Ki érti ezt? Aztán még kell egy másik határozat, melyen a vessző nem itt, hanem ott van. S lényegében ennyi, csak ennyit kér a „procsedúra”. Egyszerű, nem?
Mindeközben a CEC honlapján ott áll az intézmény missziója: univerzális, kompetitív bank, mely elsődlegesen a kis- és középvállalkozásokat és a mezőgazdaságot finanszírozza.
Nem lehet a megyeszékhelyi CEC kirendeltség alkalmazottjait hibáztatni a „procsedúráért”. De ott, Bukarestben, ahol a jelmondatukat megfogalmazták, félre kellene tenni a fölösleges bürokráciát, olyan eljárásokat kellene megszabni, melyek könnyűvé teszik a hiteligénylést – kiemelten az igazolások alapján folyósított pénzek esetében. Ezt az igényt Szentgyörgyről is lehet Bukarestbe közvetíteni.
