Kórházak, klinikák várótermeiben
kidolgozott koreográfiával várok.
Papírvékony angyalok suhannak át
az égen. Náluk sincs pénz. Lehúzná őket.
Ez már a tudat képernyőhavazása.
A néma légben öldöklés. Vér villan.

Bőrén átsütött a koponyája, mint
égett mackócsonk a nejlonzsákban.
Így nem vihetem haza. Zsebemben
boríték, megszokásból, de mind csak
érme. Valaki váltson pénzt.
Valaki váltsa meg.

egy ház

apám nincs itt de itt van
gyöngyszemekként pereg szét
madarak hordják mintha
menekítem életét

apám nincs itt de itt van
versekbe írom ékül
az ég szembogarában
picinyke rész mi kékül

négy ásós jön a kékért
a föld már ki van vetve
nem hűlhet ki ő szétég
mert fel mert csillag-fecske

nyújt(óz)va vitorlátlan
rög pörög örök-körül
nem hagyom dögbugyrába
én írom ő meg törül

apám itt van de nincsen
megszűnt vonatkozása
emlékezni még mit nem
kijössz bemész egy házba