Az ő esetében számunkra teljesen világos, hogy nem csak a rangos elismerés minősíti őt, hanem kiteljesedő életművével ő is minősíti a díjat. A kérdés viszont, hogy mit jelent egy (sportos hasonlattal) ereje teljében lévő művész esetében egy ilyesfajta díj, elkerülhetetlen.

— Kétségtelen, hogy sokat. Az elismerésen túl — és itt azért legalábbis illik megjegyezni, hogy a transzszilván művészeket nem kényeztetik túlságosan el — számomra a legfontosabb, hogy a Munkácsy-díjat a szakma adja. A politikusok legfeljebb rábólintanak. Nem mindig. Büszke vagyok, és gondolom, lehetek is arra, hogy Székelyföldön én voltam az első, akit erre a díjra jelöltek. Minden önteltség nélkül elmondhatom, hogy büszke vagyok rá. Ti, írók — mert te is besepertél hatvanadik születésnapodra jó néhány díjat — azért egy kicsit jobb, szerencsésebb helyzetben vagytok. Más a konstelláció. A könyvek, az irodalmi folyóiratok inkább bevisznek a köztudatba, a mezei bölcselőkhöz hasonló képzőművész viszont egyedül van, még akkor is, ha szerepel csoportos kiállításokon az anyaországban. Sőt, ha kitartó, és szerencséje van, egyéni tárlatokat is összehozhat. Csakhogy ki figyel ezekre? S ha egyáltalán valaki figyel, körbeájuldoznak, mint egy ritka vadat vagy a tunguz meteort, és ennyi. A dolgot természetesen bonyolítja az erdélyi képzőművészeti kritika teljes vagy részleges hiánya. A kiadók kísérleteznek ugyan képzőművészeti kismonográfiákkal, kérdéses viszont, hogy ez eljut-e az illetékes elvtársak, bocsánat, urak asztalára.

— Hát a te esetedben, most, Istennek hála, eljutott. Hogyan tovább, mennyire befolyásol ez a díj?

— Úgy gondolom, semennyire. De azért nyilván az emberben, az alkotóművészben van egy örökös megfelelési vágy. Ha már kitüntettek, méltó szeretnék lenni a díjra. Az viszont elsősorban hiúsági kérdés. Ami magát a mezei művészetet illeti, nyilván azt csinálom, ami bennem van, amivel eddig is kísérleteztem. A festmények, ahol most elsősorban a színek izgatnak, a szobraim, ahol különféle formák ködlenek fel. S én, aki egész életemben festettem vagy rajzoltam, most például faszobrokkal kísérletezve faragok is, s ez igen boldoggá tesz.