Egy évszázad példamutató tanújaként búcsúztatták a kolozsvári Farkas utcai templomban az élete századik évében meghalt Tőkés István református lelkészt, egyházi írót, teológiai professzort, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettesét, Tőkés László édesapját. A gyászszertartáson közel ezren vettek részt a Farkas utcai templomban, ahonnan a Házsongárdi temetőbe kísérték az elhunytat.
A temetési istentiszteleten Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspöke hirdetett igét, de Kató Béla jelenlegi püspök, Adorjáni Zoltán református teológiai tanár, Kovács Sándor római katolikus főesperes, majd Orbán Viktor magyar miniszterelnök is búcsúztatta az elhunytat.
Orbán Viktor búcsúbeszédében egy nemzedék utolsó képviselőjeként említette a professzort, „akinek élete ott kezdődött el, ahol a történelmi Magyarország véget ért”. Mint felidézte, az a sors jutott nekik osztályrészül, hogy a részeire hullott nemzet számára megőrizzék az egészet, az összetartozást. „Nekik kellett továbbadni a magyarság megmaradásának evangéliumát a családban, az iskolában, a templomban és a közéletben” – fogalmazott Orbán Viktor.
Orbán Viktor miniszterelnök szerint Tőkés István a szellem és a lélek fegyverével harcolt népéért, az igazságért, és hitte, hogy az igazság szabaddá tesz. Hozzátette, ez a meggyőződés tette őt szabad emberré a háborúban, a diktatúrában és a demokráciában egyaránt. Orbán Viktor azt is kiemelte, hogy Tőkés István úgy élt és alkotott, hogy a hely, amelyhez küldetése köti, nem feledtette vele az egész világ iránt érzett felelősséget.
„Azok nevében búcsúzom most tőle, akik hálával és köszönettel tartozunk életéért, hitéért, hűségéért, bátorságáért, tanításáért és tudományáért. Azok nevében, akiknek az a felelőssége, hogy ne merüljön feledésbe, ne tűnjön el értelmetlenül az, amit ő adott nekünk, magyaroknak. Szolgáljon tanulságul egész életútja mindazoknak, akik a közéletben védeni hivatottak, ami védhető, és építeni, ami építhető” – mondta a miniszterelnök, majd hozzátette, lehet és kell is építkezni abból a szellemből, amelyet a Házsongárdi temetőben nyugvó magyarok hagytak hátra. Azt is megemlítette: a koporsó, amelyet ilyen sokan állnak körül, nem a reménytelenséget sugározza, hanem a reményt, a hit erejét, az élet erejét.
Az évszázad tanújaként emlékezett Tőkés Istvánra Kató Béla erdélyi református püspök is, aki a professzor harcos szellemét emelte ki. Mint felidézte, Tőkés István számára a keresztény alázat nem a meghunyászkodást, nem a beletörődést, hanem a kiállást jelentette. „Ha mindnyájan követnénk őt gyermekvállalásban, bátorságban és az igazságért való kiállásban, akkor megmaradásunk biztosítva lenne az idők végezetéig” – mondta a püspök arra utalva, hogy Tőkés István koporsóját nyolc gyermeke és 27 unokája állta körül.
