Vékonyan ereszti a havat az idei tél, január közepén csak a kisebbik pályán lehet sízni Sugásfürdőn, és ott is csak műhóval sikerült megteremteni a nyugodt siklás feltételeit. Jobb híján kimegy a sepsiszentgyörgyi polgár oda is, de ezt a 250 méteres lejtőt csak a kisgyermekek élvezik igazán, a közönség túlnyomó része türelmetlenül lesi a hosszabbik oldalt: alakul-e, mikor lehet rajta beereszkedni?
Szerdán már látszottak a hótaposó gép nyomai, de épp aznap fagytak el a hóágyúk szelepei, csak egy maradt üzemben, a többit tegnap javították. Pedig nem volt olyan nagy hideg: január 20-án a városközpontban mínusz 13,5, a Borvíz utcában mínusz 16,5, kint Sugásfürdőn viszont mínusz 9 Celsius-fokot mutatott a hőmérő, ami még a szép számban gyakorlatozó kicsiknek sem okozott gondot. Vígan kanyarogtak a kamaszok is, hétköznap délutánonként övék a hely, a felnőttek közül kevesebben járnak ki ilyenkor.
A pálya minősége jelenleg tűrhetőnek mondható, de akad néhány bosszantó elem. Az egyik a beléptető rendszer, amelynek leolvasója nehézkesen működik, emiatt az ügyetlenebbek előtt két-három üres tányér is elmegy a síliften, mögöttük pedig hamar gyűl a sor, mert rövid a lejtő. A másik a pihenésre, lazításra szolgáló ház, ami kívülről elég hangulatos, a belépő azonban nem egy ahhoz mérten barátságos fogadót, hanem valóságos labirintust talál. Három lépcső után nyolc lépés előre a bejárat, és egy vissza, mert az ajtó kifelé nyílik. Egy ablaktalan öltözőbe érkezünk, jobbra hét lépés hosszú a helyiség, onnan balra újabb ajtó nyílik egy közlekedőbe. Három lépés előre, és egy újabb ajtón belépünk a lépcsőházba. Onnan egyenesen ki is lehet menni a pályára, de most nem arra tartunk. Egy lépés előre, egy jobbra, megint ajtó, megint közlekedő. Két lépés jobbra, ajtón be, újabb öltözőben vagyunk (itt érdemes a külső ruhát levetni, mert beljebb nincs fogas), balra tarts, négy lépés a férfi illemhely és még három a női. Jobbra az ajtaja, a mosdóból (öt lépés) még egy ajtó nyílik befelé, egy újabb közlekedőbe (két lépés), annak a végén található a két megkérdőjelezhetetlenül hasznos fülke. Összesen hét ajtó és hat kanyar után! Kifelé könnyebb, a ház hátsó ajtaja a pálya aljára nyílik, de aki teázni akar, arra újabb próbatétel vár, s noha 15 lépcső és négy kanyar nem sok, a merev síbakancsban való masírozás miatt nem is nagyon ügyfélbarát a szintén apró vendéglő elhelyezése. Még szerencse, hogy az emeleti terasz fűtését megoldották, így oda is ki lehet ülni...
A további lazítás korlátozott: fürdeni és szaunázni sem lehet mindig, a meleg vizes csobbanó – a személyzet kis létszáma miatt – csak csütörtöktől vasárnapig működik. A mofetta ajtaja nyitva áll, oda még beül egy-két látogató, néhányan vizet visznek a főkúttól, ezzel ki is merül a pillanatnyi helyi kínálat.
