Vékonyan ereszti a havat az idei tél, január közepén csak a kisebbik pályán lehet sízni Sugásfürdőn, és ott is csak műhóval sikerült megteremteni a nyugodt siklás feltételeit. Jobb híján kimegy a sepsiszentgyörgyi polgár oda is, de ezt a 250 méteres lejtőt csak a kisgyermekek élvezik igazán, a közönség túlnyomó része türelmetlenül lesi a hosszabbik oldalt: alakul-e, mikor lehet rajta beereszkedni?

Az, ami az emberben legjobb – mondja Goethe –, alaktalan. Egyetlen ember esetében is szinte lehetetlen kihámozni a lélek legbelső, legvégső titkát, a törvényt, mely megszabja működésünket, hogyan lehetne akkor egy népcsoport, nemzet esetében megtenni ezt, ahol számtalan erővonal, irányzat, forrás keresztezi egymást? Miként lehetne megfogalmazni, mit jelent számunkra a magyar kultúra a tudományok, művészetek, vallások, filozófiák egymást sokszorosan átható szellemi vonzáskörében, mely időben is hosszú évszázadokon át ível, táltosoktól Nobel-díjas tudósokig…