A háromnapos kulturális rendezvényen gazdag műsorból lehetett válogatni. A kovásznai városi képtárban Gyökerek címmel képzőművészeti kiállítás nyílt, a Héphaisztosz Szálló előadótermében Kőrösi Csoma Sándor ― Jelek térben és időben témával tudományos konferenciát tartottak, amelyen több mint húsz hazai, magyarországi, genovai és oxfordi előadó mutatott be tudományos dolgozatot.

Nagy Kelet-kutató tudósunk szülőfalujában, a Kovásznához tartozó Csomakőrösön szombaton délben szép, napsütéses időben került sor a hagyományos ünnepi megemlékezésre. Ennek keretében a falu kicsiny református templomában ünnepi istentisztelet tartatott, amelyen igét hirdetett főtiszteletű Varga László, a Duna-melléki Református Egyházkerület püspökhelyettese. Az ünnepi istentisztelet után a templom előtti szobornál a helybeli elemi iskola tanulói Kosztándi Annamária tanítónő vezetésével rövid verses-zenés műsort mutattak be, Debreczi Enikő hatodik osztályos tanuló ezúttal is szép, tiszta hangon előadott énekeivel vonta magára a közönség figyelmét. Ezt követően az egyházi elöljárók, közéleti személyiségek, politikai pártok, intézmények és civil szervezetek, valamint a magyarországi testvérvárosok küldöttségei koszorúkat helyeztek el a szobornál, majd az ünneplő közönség a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet zenekarának akkordjaira felvonult az emlékházhoz, ahol Bende Tamás, a csomakőrösi református gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az egyházi és világi méltóságokat, a hazai és határon túlról érkezetteket, illetve Csomakőrös lakosait.

A tiszteletes rövid köszöntőbeszédében kihangsúlyozta, hogy Kőrösi Csoma Sándor utat járó ember volt. Útja itt kezdődött, e piciny faluban, a Kárpátok lábánál, és elvezette őt Nagyenyeden és Göttingenen keresztül Ázsiáig. Céltudatosan, konok kitartással, rendíthetetlenül haladt a megálmodott, eltervezett úton, mely végül világszintű elismerésnek örvendő alkotássá vált. ,,Mi is utat járó emberek vagyunk" ― mondta a lelkipásztor, majd figyelmeztetett: ,,Utunkat járva legyen gondunk arra, hogy jeleket hagyjunk magunk után, félre nem ismerhető, biztos jeleket, mely követendő lábnyom legyen maroknyi népünk fiai számára."

A csomakőrösi iskolások és óvodások rövid műsora után ünnepi beszédet mondott Csáji Koppány László, a sztyeppei civilizáció kutatója, aki 1997. augusztus 16-án kutatótársaival Nepálban, a Himalá­ja-hegységben egy névtelen hegycsúcsot nevezett el Kőrösi Csoma Sándorról. Amint a szónok többek között elmondta: azóta tizenegy év telt el, ám valószínűleg az ottani polgárháború és viszontagságos helyzet miatt a nepáli hatóságok ígéretük ellenére még nem tüntették fel hivatalosan Kőrösi Csoma Sándor nevét a térképeken, de erről ők nem mondanak le. A továbbiakban leleplezték a berecki Gábor Áron Kulturális Alapítvány által Jakabos Ödön emlékére állított kopjafát, Fülöp Andrea elszavalta Farkas Árpád Kőrösi Csoma Sándor című versét, Tibád Sándor nyugalmazott tanár megemlékezést tartott Jakabos Ödönről. A gelencei Kelemen Dénes nyugalmazott tanító által faragott kopjafa megkoszorúzása után Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkipásztor mondott beszédet. Kőrösi Csoma és Jakabos példájára utalva a lelkész azt hangsúlyozta, hogy ,,ebben a különös mában, amikor szélviharok rengetik nemzetünk, létünk fájának koronáját, és akarják kiszakítani gyökerestől, amikor a globalizáció olvasztótégelye kényszerít és arctalanít, amikor az érdek, a hatalom arctalansága öltöztet uniformisba mindent, amikor percenként élőlények, fajok vesznek ki, akkor kötelező megőrizni értékeinket, múltunkat, gyökereinket".

Gazda József, a KCSSKE elnökének záróbeszéde után elhangzott nemzeti imánk és a székely himnusz, ezután a csomakőrösi asszonyok kürtőskaláccsal kínálták a megemlékezésről távozókat.