Járd ki lábam, járd ki most,
e csattogóst, e pattanóst,
ezt a lassúdat, e fergetegest,
ezt a kurva keserveset!
Járd ki lábam, járd ki most,
húzzák a talpalávalót:
hol a jégen lépsz, hol a parázson –
így van ez a farsangi táncon.
Járd ki lábam, járd ki most,
pattogtasd a pattogóst,
tapsra, tapsra a tenyered,
zsugorítsd össze a lelkedet,
tégy föl arcodra oly mosolyt,
ami szíved szorítja, ami fojt,
úgy tapsolj itt és úgy mulass,
hogy érzed, a lelked szétszakad.
Ám ne feledd, a farsangnak farka van,
minden nótának egyszer vége van,
és béhúzzák, bé ezt a táncot,
s elégetik a Szalmabábot.
