A vizsgálat főhőse egy magas rangú rendőrtiszt, aki megöli a vele perverz szexuális kapcsolatot tartó szeretőjét, majd ördögi játszmába kezd: maga vezeti nyomra kollégáit, miközben azt akarja bebizonyítani, hogy ő, bármilyen bűnt is követett el, érinthetetlen. Petri filmje, amely éppen a nagy olasz társadalmi válság kellős közepén és a több mint egy évtizedig tartó terrorhullám kezdetén készült, az Ennio Morricone zenéje által végsőkig fokozott nyomasztó feszültségével és kíméletlen leleplezésével mintája lett az 1970-ben a politikai apparátus és a rendőri szervek korrupciójáról, a hatóságok tehetetlenségéről szóló olasz filmeknek (A vizsgálat lezárult, felejtse el, Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek, A rendőrség megköszöni, Todo Modo). Egyben meghatározta Volonté karrierjét is: a karakteres arcélű, szúrós tekintetű színész, aki első nagy mozisikereit a ,,spagettiwesternek", köztük Sergio Leone Egy maréknyi dollárért című filmje ,,rossz embereként" aratta, ettől kezdve a vásznon is képviselhette kérlelhetetlen baloldali eszméit. A színész 1968 körül maoista volt, majd jelentkezett az akkoriban széles támogatottságú Olasz Kommunista Pártba, amelyből 1981-ben zárták ki, miután Oreste Scalzonénak, az Első Vonal (Prima Linea) szélsőbaloldali terroristaszervezet vezetőjének segített külföldre szökni. Már korábban is szívesen szerepelt olyan filmekben és darabokban, amelyek politikai-társadalmi tabukat döntögettek: 1965-ben a szintén baloldali Feltrinelli Kiadónál felolvasóesten adta el a Vatikán II. világháborús álszent politikáját leleplező Hochhut-darabot, A helytartót, miután az egyház betiltotta színházi bemutatását, 1967-ben pedig főszereplője volt az egyik első olasz maffiafilmnek, a Mindenkinek a magáét című Petri-alkotásnak. 1968-ban csatlakozott a Teatro di strada politikai utcaszínházhoz, és együtt dolgozott Jean-Luc Godard filmkollektívájával is.

Az 1970-es években ő személyesítette meg a vélhetően politikai gyilkosság áldozatává vált Enrico Matteit, az olajipari tröszt elnökét, ő volt Bartolomeo Vanzetti, az 1927-ben Amerikában ártatlanul kivégzett olasz anarchista, és híres alakítása volt A munkásosztály a paradicsomba megy szakszervezeti vezetője. 1976-ban visszautasított egy főszerepet Bernardo Bertolucci Huszadik század című filmeposzában, hogy játszhasson a Pinochet-diktatúra elől elmenekült chilei rendező, Miguel Littin Levelek Marusiából című filmjében. 1986-ban ő alakította az 1978-ban a Vörös Brigádok által meggyilkolt Aldo Morót a kereszténydemokrata pártelnökről szóló dokumentum-játékfilmben.

Gian Maria Volonté 1994-ben halt meg egy görögországi forgatás során. A Vizsgálat egy Volonté nevű polgár ügyében hatvanperces DVD több kiadatlan interjút tesz közzé a pályatársak vallomásai mellett, és külön könyvet is mellékelnek hozzá, Egy mítosz nyomai címmel.