Kockás, csíkos, pöttyös gyermekek tere volt a hivatalos neve, de olyan sokféle elfoglaltságot kínált az idei vásári játszóház, hogy egy kisebb város polgárának érezhette magát, aki belépett a Bodok Szálló előtti parkoló gondosan elkerített területére. A szervező Gyulafehérvári Caritas munkatársai és önkéntesei úgy alakították ki a birodalmat, hogy az alkotóműhelyekbe való belépésért is meg kelljen küzdeni.
A nyílt színen nagyrészt fából és házilag barkácsolt ügyességi játékokon lehetett különböző betűket szerezni, és az azokból összeállított értelmes szó nyitotta meg a szobrászati, textilfestés-, varrás-, fotózás-, drótmíves-, testdíszítő-, illetve építőműhely ajtaját. Természetesen betűbörze is volt, a hiányzó vagy fölösleges betűk adásvételére, így hát senki sem maradt kívül, aki bele akart kóstolni a saját kezű tevékenység örömébe; még minden kényelemmel ellátott pihenősarok is volt a megfáradt kicsiknek, és beszélgetőkuckó a kérdéseikre választ kereső kamaszoknak. Azoknak a száma, akik délelőttől délutánig megfordultak az alkotósátorban, több hajdani város alapítására elég lenne – itt pedig egy kicsit azt is játszhatták, hogy mi lesz majd, ha felnőnek és ők éltetik tovább ezt a világot.
