Szent György NapokPónilovak hátáról a világ

2016. április 25., hétfő, Közélet

Szinte nem volt olyan gyermek a tegnap véget ért vásáros napokon, aki betérve a Kovászna Megyei Vöröskereszt udvarán berendezett játéktérbe, ne ült volna fel Rigó, Tarka, Foltos vagy Betyár hátára. Az árkosi Barabás Lovarda kis lakóit egyből megszerette minden gazdi, aki néhány percig úgy érezhette, övé a világ. És úgy is volt, legtöbben a lovaglás után az óriásmalmot, a légvárat, a dobálós játékokat is kipróbálták, majd a család – hiszen a Vöröskereszt családos programot kínált – jóllakottan távozott, a hatalmas üstben ugyanis mindennap más-más finomság rotyogott.

  • Nem sok pihenő jutott a póniknak
    Nem sok pihenő jutott a póniknak
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1233
szavazógép
2016-04-25: Közélet - Demeter J. Ildikó:

Gyermekváros a színpad mögött (Szent György Napok)

Kockás, csíkos, pöttyös gyermekek tere volt a hivatalos neve, de olyan sokféle elfoglaltságot kínált az idei vásári játszóház, hogy egy kisebb város polgárának érezhette magát, aki belépett a Bodok Szálló előtti parkoló gondosan elkerített területére. A szervező Gyulafehérvári Caritas munkatársai és önkéntesei úgy alakították ki a birodalmat, hogy az alkotóműhelyekbe való belépésért is meg kelljen küzdeni.
2016-04-25: Közélet - :

Újjáéledt hangszignó (Szent György Napok)

A városnapok negyedszázados történeteire emlékező délutánon merült fel, hogy az ünnepnek a kezdetekkor nem csupán vizuális, hanem zenei arculata is volt. Néhai Kónya Ádám javaslatára a Sepsiszentgyörgyi kézirat egyik magyar táncát emelték be hangjelnek, s az akkor minden műsorszám előtt felcsendült, mintegy hívogatva a közönséget. Fel kellene újítani – hangzott el a javaslat.