A frissen létrehozott önkormányzati üzemeltető cég javításokkal kezdte: az új épület belső falai ugyanis penészedtek, a fűtőtest rozsdásodott, a csempe hol itt, hol ott vált le a falról, a három szauna egyike többet állt, mint amennyit működött. Tervezési hibák is vannak: az előtérből nyíló ajtón épp a női öltözőbe lát be a jegyvásárló, és ha a nem a maguk mutogatására érkezett hölgyvendégek a fal mögé állnak (ahol viszont nincs se pad, se fogas), akkor a fürdőtér közönsége bámulhatja őket ruhacsere közben. Van, aki szerint ez szándékos, de attól még nem elfogadható...
Minderre lehet és kell is megoldást találni – például a férfi- és női öltöző cseréjéhez pénz sem szükséges –, néhány kérdés mégis felmerül az adófizetőben. Elsőként az: milyen munkát végez a kivitelező, ha az új épületen is ennyi szembeszökő hiba van? S még mi rejtőzhet ott, ahol avatatlan szem nem látja? S az avatottak miért veszik át az elfuserált építkezést? Miért nem szűrik ki a tervezési hibákat, és miért olyan rövid a szavatosság, hogy a javítás már az építtetőre háruljon? 
A legfontosabb kérdés mégis az, hogy A borvíz útja programban épült, lazításra szolgáló fürdő mikor fogja valóban borvizes medencével várni a Sugásfürdőre gyalog, biciklivel vagy akár gépkocsival kiruccanó vendégeket, télen a sízés után betérőket – nem pedig melegített csapvízzel. A gyógyvíznek nagyobb a vonzereje, és ott folyik el az épület előtt...