Románia 18,5 millió lakosa közül alig 4,1 millió dolgozik hivatalosan, fizet egészségbiztosítást, adókat és illetékeket. A foglalkoztatottak száma 2014-re 100 ezerrel nőtt 2012-höz viszonyítva, ami önmagában jó hír lenne, csakhogy az új munkahelyek számának növekedése szinte csak és kizárólag a nagyvárosokhoz tartozó szűkebb régiókra koncentrálódik. Bukarest, Kolozs és Temes megye egyre inkább eltávolodik az ország többi régiójától, a szakértők pedig mély társadalmi válságra figyelmeztetnek emiatt.
A statisztikákból kiviláglik a gazdaság elmúlt években tapasztalt jelentős átrendeződése is. Az ország hagyományosan iparvidéknek tekintett területei, mint például Galac és Hunyad megye folyamatosan veszítenek korábbi erejükből. A nagy acélipari és bányászati vállalatok munkanélkülivé váló alkalmazottjai főként Nyugaton néznek új állás után. A legtöbb alkalmazottat foglalkoztató régió továbbra is Bukarest (Ilfov megyét is beleértve), az 1,186 millió munkavállalót számláló főváros környéki régiót Temes megye (186 ezer) követi az alkalmazottak száma szerinti ranglistán, harmadik Kolozs (161 ezer) megye, majd Brassó (148 ezer), Konstanca (147 ezer), Prahova (133 ezer), Argeş (124 ezer), Bihar (121 ezer) és Szeben megye (118 ezer) következik a sorrendben. A másik oldalon, a legkevesebb alkalmazottat foglalkoztató megyékkel felállított listán Mehedinţi (19 ezer), Giurgiu (21 ezer), Kovászna (28 ezer), Szilágy (26 ezer), Krassó-Szörény (29 ezer) és Botoşani (29 ezer) megye helyezkedik el. Hogy mekkora szakadékok vannak az egyes megyék közt ebben a tekintetben is, azt jól mutatja a hasonló lakosszámú Szeben és Botoşani megye összehasonlítása, ahol körülbelül 400 ezer lakosra előbbi esetében 118 ezer, utóbbi esetében csak 29 ezer munkavállaló jut.
Az elemzés azt is megjegyzi, hogy a statisztikákban a Költségvetési Tanács becslései szerint még mindig nem jelenik meg 1,5 millió, a feketegazdaságban dolgozó személy, akik a KeysFin számításai szerint összesítve évente kétmilliárd euró adókiesést okoznak. További lesújtó adat, hogy bár a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal metodológiája szerint számított 6,4 százalékos munkanélküliségi arány (körülbelül 592 ezer munkanélküli) az elmúlt időszakban csökkenő irányt mutatott, a szakértők mégis arra figyelmeztetnek: az gyakorlatilag csak a munkanélküli-segélyben vagy egyéb állami juttatásban részesülőket fedi, és figyelmen kívül hagyja a vidéken mezőgazdaságból élőket, akik bár statisztikailag nem munkanélküliek, de nagyon nehéz anyagi körülmények között élnek. Ráadásul a munkanélküliségi ráta sem minden régióban csökken. A statisztikák szerint a már említett, hagyományosan iparvidékeknek tekintett régiókban a forradalom utáni ipari leépülés komoly szociális problémává növi ki magát, a legérintettebbek között az elemzés Dolj, Teleorman, Galac, Buzău és Vaslui megyét említi.
A gazdasági szakértők szerint ezeket az adatokat figyelembe véve Románia lassan, de biztosan a gazdasági enklavizáció irányába tart, amelyben a fejlettebb régiók között úgynevezett szegénységszigetek alakulhatnak ki. Az egyre élesebbé váló gazdasági törésvonalak és egyenlőtlenségek társadalmi feszültségek kialakulásával veszélyeztetnek, Bukarest pedig továbbra sem tud előállni egy olyan régiós stratégiával, amely megállíthatná a vidéki területek elnéptelenedését és a fejlettebb régiókat már lassan fojtogatni kezdő városi agglomeráció növekedését.
A KeysFin elemzését megerősítik az Európai Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak az adatai is, amelyek szerint Románia a második helyen áll a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata szerint felállított ranglistán. „A gazdasági enklavizáció jelensége nemrég még utcai tüntetésekhez vezetett például az Egyesült Államokban. Egy olyan társadalmi jelenség, amely súlyos következményekkel járhat közép és hosszú távon” – írják a közgazdászok.

(forrás: Penzcsinalok.transindex.ro)