Ez nem így történt. A szobák berendezése elavult, kopott és legfőképpen piszkos. Ott-tartózkodásunk alatt egyáltalán nem takarították, többszöri reklamációnkra ürítették ki a szemétkosarat, de azt is csak a mi szobánkban, a  gyermekeink szobáját mellőzték. A por vastagon állt a bútorokon, és a matracok állapota a lepedők alatt leírhatatlanul koszos és foltos volt.
A fürdőszobákban a tusoló lefolyói el voltak dugulva, a víz csak lassan szivárgott le, így képtelenség volt félbeszakítás nélkül letusolni, mert fennállt a veszély, hogy elárasztjuk a szobát. A vizet hosszú ideig kellett folytatni, hogy elérje a tusoláshoz szükséges hőmérsékletet, és ezalatt dugig telt a tusolótálca a hideg vízzel. Tehát tusolás szünetekkel...
A reggeli silány, az estéről megmaradt élelmet szolgálják fel a reggeliző turistának. Azaz minden extra kívánságért – mint például egy tiszta csésze, egy darab vaj vagy egy második ízes doboz – külön kellett a pincérnek szólni. Második nap nagyobb társaság érkezett a szállóba, és a reggeli asztal valamelyest bővebben volt felterítve, de a vasárnapi reggelinket az éjszakáról piszkosan maradt asztalok és részeg vendégek társaságában kellett elfogyasztanunk, és hétfő reggel ugyanaz a kép fogadott.
Ami azonban a legjobban zavarta az ott-tartózkodásunkat, az a reggelig tartó hangos zene volt:  szombat és vasárnap egész éjszaka ünnepeltek a szálloda vendéglőjében, és a szobákban becsukott ablakok mellett is képtelenség volt pihenni.
Mi üzletkötésre, látogatásra és pihenésre jöttünk, ebből a célból foglaltuk le a szobákat, és nem éjszakai mulatságra. Reklamációnkra a recepciónál kaptunk egy kisebb árengedményt, de a kifizetett 2700 lejt a szobákért messzemenő túlzásnak tartjuk. Szívesen kifizettük volna az eredeti árat, ha minőséget és a vendégekkel való törődést kapunk. Többnapos romániai tartózkodásunk után szerettünk volna kipihenten visszatérni Ausztriába, de sajnos ez nem sikerült. Becsapva, semmibe véve, kihasználva éreztük magunkat. Melyik külföldi turista  jön el egy ilyen élmény után újra a városba? Mi el fogunk még jönni, mert rokonaink élnek itt, de a Park Hotelt messze elkerüljük. Best Western kategória ide vagy oda, a valóság kiábrándító, nem turistacsalogató.
A levéllel megkerestük a szálloda tulajdonosát, Kovács István készségesen válaszolt kérdéseinkre. Ő maga román és angol nyelven is megkapta már a panaszos levelét, és elsőként azt mondja el, hogy hibát mindenütt lehet találni. Aztán végigvezet az üresen álló szobákon, hogy megmutassa: por sehol sincs, a bútor sem kopott, még csak nem is a megszokott semleges sorozatáru, hanem helybeli formatervező által kigondolt, igényesebb termék; a matracok is újak. Takarítani mindennap szoktak, olyan szobát nem adnak ki, amely nincs rendbe téve, a zuhanyozó pedig a használattól dugul el, de ha szólt volna a vendég, a lefolyót is kipucolják, ahányszor csak kell. A meleg víz a szomszéd épületből jön, ha az alsó vagy felső szoba üres, akkor többet kell rá várni, de ez máshol is így van. A reggeli svédasztal jellegű, tehát vaj, íz, csésze, minden ki van téve, a vendég azt vesz el, amit akar és amennyit akar... Hangos zene csak egy éjszaka volt, oka az, hogy a szálloda vendéglőjében vasárnapra virradólag egy nagyobb lakodalmas társaság mulatott – nagyrészt ők foglalták el a többi szobát is – , és mivel dohányozni bent már nem lehet, többet ültek kint az emberek, így a zaj is nagyobb volt. Ami az estéről maradt ételeket illeti, azok is ennek a társaságnak a saját különlegességei voltak, többek között vadhúsokból készült fogások, amelyeket másnap reggel is jóízűen fogyasztottak; hétfőn már nem voltak ott, tehát nem lehetett ugyanaz a kép. Ezek a konkrétumok. Kovács István azt is elmondta: kétévi munkájuk, hogy bekerüljenek a Best Western szállodaláncba háromcsillagos kategóriában, folyamatosan ellenőrzik őket, a vendégeknek pedig a szálloda honlapján és a Booking.com címen lehetőségük van véleményük kifejezésére. Kapnak is hideget, meleget, bárki megnézheti a bejegyzéseket, négyestől tízesig terjednek az osztályzatok; ők sem állítják, hogy mindent tökéletesen végeznek, de átlagukat 6,2-ről 8-ra tornászták fel, és igyekeznek tovább javítani az eredményeiket. A Feiner családdal ő maga nem találkozott – nem is tudta, hogy ki tartozik a lakodalmasokhoz, ki nem –, de nem hallotta, hogy panaszuk lett volna; utólag tudta meg. A recepciós elengedte nekik, amit a minibárból fogyasztottak, többet nem tehetnek, szabott áraik vannak, amelyek az internetes foglalásnál is látszanak, „nem árulunk zsákbamacskát, de ez nem is a piac, ahol alkudni lehet”.
Az elhangzottakhoz Bakó Kinga recepciós hozzáfűzi: ott-tartózkodásuk alatt a család tagjai semmit nem kifogásoltak, csak a hangos zene miatt szóltak egyszer, pedig mindennap váltottak néhány mondatot, és mikor a számlát rendezték, nem érezte, hogy ilyen negatív élményekkel távoznak. Sajnálják ezt, és ha nem utólag értesülnek a panaszaikról, talán tudták volna idejében orvosolni őket...