Ötven éve hunyt el Tamási Áron

2016. május 28., szombat, Emlékezet

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik,
mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem,
aki egy csillagos estén szomorú-mókás mese után fogant engem.”
(Tamási Áron)

 

Farkaslakáról indult. Ide tért haza. Farkaslakán volt gyermek, aki édesanyjától a jókedven kívül az édesanyanyelvét is kapta ajándékba. Kincseket kapott, gyűjtött, adott és bízott ránk. Az itteni sorstól, emberektől edződött csavaros észjárásúvá, a szavak is itteni ízzel kerültek abba a kincsesládába, melyben a másokat gazdagító szellemi és lelki táplálék érlelődött. Szavai fáklyaként világítanak mai sötét világunkban is. Táltos volt, „a mesebeli harmadik királyfi”, aki elindult világot látni, aki enni adott az útjába kerülő sánta rókának is. Megmászta az üveghegyet, sárkányokkal, ördögökkel, tolvajokkal, bankárokkal küzdött, de visszatért az aranyalmával… és elnyerte a királyságot.
A Halhatatlanság országában uralkodik, már 50 éve.
Aki nem hiszi, járjon utána!

Hadnagy Jolán, Farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mi a véleménye az elnökválasztás érvénytelenítéséről?






eredmények
szavazatok száma 639
szavazógép
2016-05-28: Kiscimbora - :

Benedek Elek: Szállj, madárka, szállj! (Öcsike nadselű gondolatai és csínytevései)

Életemnek egy nagy fordulójához értem, édes nagyapókám, akár hiszi, akár nem, gimnazista lettem, és azt hiszem, jogom van feleleveníteni gyermekkori emlékeimet. Oly jól esik elmondani a nagy költővel, Petőfi Sándorral: „Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, / Lovagolok fűzfa sípot fújva.” Persze, ezt ne tessék szó szerint venni, édes nagyapókám, mert én most se nem lovagolok, se fűzfa sípot nem fújok, egyszerűen leírom azt az emlékemet, amely a sok közül egyik gyermekbetegségemhez fűződik.
2016-05-28: Emlékezet - :

Páll Lajos: Tamási Áron mondja (Ötven éve hunyt el Tamási Áron)

Bizony távol esik a tiszta beszédtől,
Ahogy várjuk a rendes feltámadást,
Fönn már az angyalok trombitája bömböl,
De késő későnek hátha megbocsájt.