Bizony távol esik a tiszta beszédtől,
Ahogy várjuk a rendes feltámadást,
Fönn már az angyalok trombitája bömböl,
De késő későnek hátha megbocsájt.
Csak lessük, kik vannak az első sorban,
Szemek résein, deszkanyílásokon,
Míg a múlt, por remeg, lidércfény lobban,
És tipródik a sok beszédes rokon.
Ennyi kellett? A szép érdemült legény,
Serény lélek, füttöző, mímelt kelevény,
A pokol tornácán állingáltak kint,
Jaj, a kórusuk most is oly csalóka,
Aranyfürtös játék, illegető móka,
Feltámadás? „legyen, de érdem szerint”
