Öcsike levelei az ő nadselű gondolatairólHogyan lett Pufiból uszkár kutya?

2016. június 4., szombat, Kiscimbora

Mielőtt útra kelnék, hogy a mindenféle kellemetlen betegség után néhány hetet a nagyapó kertjében szaladgáljak, nem mulaszthatom el, hogy nyár végi élményeim egyikét előre ne menesszem nagyapókához. Mert betegség ide, betegség oda, elmém nem pihent, szüntelen termelte a nadselű gondolatokat, csak nem volt hozzávaló kedvem, hogy azokat meg is örökítsem.

Amint nagyapókám jól tudja, a Rózsadombon üdültem Cenci néni villájában, aki – különösen, mióta a Stánci nevet Cencire változtattam – még jobban a kegyébe fogadott. Ugyanis meg kell jegyeznem, hogy a Stánci névhez sok kellemetlen emlék fűződik az én nadselű gondolataimmal kapcsolatban, s hogy ezt elfeledtessem, gondoltam ki az oly édesen hangzó Cenci nevet.
De hát hogy a dologra térjek, egy szép nyári napon egy bácsi sétált el a Cenci néni kertje mellett, mégpedig igen előkelő bácsi, mert monoklit viselt a bal szemén, s legalábbis két méter hosszú fekete kutyát vezetett a bal kezén, nyilván azért a bal kezén, hogy kedves kutyáját szüntelen lássa. Szégyenkezve vallom meg, hogy ilyen hosszú derekú kutyát idáig nem láttam (pedig én már sokféle kutyát láttam), sőt a nevét sem tudtam. Mit gondoltam, mit nem, illedelmesen utánakiáltottam a monoklis bácsinak, hogy:
– Miféle kutya ez a hosszú kutya, bácsi?
– Uszkár, fiam, uszkár.
 Ejnye, ejnye, de furcsa név, mondtam magamban. Mit akar ez jelenteni? Azt hogy úszik, de azt is, hogy úszni kár?
Sokáig eltűnődtem ezen, s egyszerre csak mi történt? Nem történt egyéb, csak annyi, hogy nadselű gondolatom támadt. Az volt pedig az én nadselű gondolatom, hogy a Cenci néni Pufiját, tetszik tudni, azt a kedves kis kutyát, amelyikkel sokáig ellenséges viszonyban voltam, de aztán szoros barátságot kötöttem vele, meg­hosszabbítom, hadd ússzon a Pufi is, akár haszon, akár kár az úszás. Hozzájárult e meghosszabbító gondolathoz az a körülmény is, hogy éppen ezen a nyáron tanultam meg úszni, s bizonyítványt is kaptam, mely szerint szabadúszó vagyok. E bizonyítványról jut eszembe, hogy, bár három hónapig nem jártam iskolába, kitűnő bizonyítványt kaptam, meg is köszöntem levélben a tanító bácsinak, azt írván többek között: „Nem is tudtam, hogy ilyen jó tanuló vagyok.”
De hát nem ez a fontos, hanem az, hogy a Pufi meghosszabbítását hogyan hajtottam végre. Erre egymagam nem voltam elegendő, segítségül hívtam hát Andris bátyámat, aki szintén helyeselte a nadselű gondolatot, s mindjárt munkának is láttunk. Állt pedig ez a munka abból, hogy én megfogtam a Pufi hátsó két lábát, Andris a két elsőt, aztán fölemeltük s húzgáltuk, mint ahogy favágók húzgálják a fűrészt. A Pufinak láthatóan tetszett ez a mulatság s szemmel láthatóan nyúlt napról napra, mégpedig fájdalom nélkül, de nem úgy „fájdalom nélkül”, mint ahogy a fogorvosok bolondítják a fogfájósokat, hogy aszondja: fájdalom nélkül húznak fogat. Persze, hogy nekik nem fáj. Hát itt nekünk sem fájt. Pufinak sem fájt, s egy szép napon oly hosszú lett, mint a monoklis bácsi uszkárja.
Mintha hallanám nagyapóka dörmögését: ejnye, ebadta állatkínzó kölykei, hiszi a piszi, hogy nem okoztatok fájdalmat szegény Pufinak. Mi történt veletek, hisz ezelőtt sírtatok, ha láttátok, hogy a kocsis nagyon ostorozza a lovat. Nem, nem, ezt az én unokáim nem cselekedhették.
Igen,    fogadni    mernék, hogy így dörmög nagyapóka. Ó, ó, édes nagyapókám, hiszen álom volt az egész nadselű gondolat, s csak azért írtam valóságnak, hadd lássam, elhiszi-e rólunk az állatkínzást.
A másolat hiteléül: Elek nagyapó

Ui. Nemcsak álom volt ez a nadselű gondolat, de egyéb baja is van. Az a fekete kutya nem is volt uszkár kutya, mert annak oroszlánfeje van, de hát a monoklis bácsi ennek nevezte – álmomban.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 517
szavazógép
2016-06-04: Kiscimbora - :

Kányádi Sándor: Szitakötő

Minden repülni tudó közül leginkább a szitakötő hasonlít a repülőgépre. Még a zirregése is bizonyára burrogás volna, ha maga a szitakötő nem volna olyan picike. Így csak zirreghet szegényke.
– Zirizirr, zirizurr, zi-zi – zirregi vidáman. És olyan gyorsan libben-lebben sásról sásra, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudná borítani. Még egy olyan nagy szalmakalappal is, mint amilyent a kisfiú fejében láthatunk.
De minek is kellene megborítani.
2016-06-04: Közélet - Hecser László:

Lenyűgözték természeti szépségeink (Károly herceg Erdővidéken)

Eseménydús napokon van túl a magánlátogatáson levő Károly herceg: programjában oktatóközpont-avatás, múzeumlátogatás és túrázás is szerepelt. Kirándulásai alkalmával növényekben gazdag helyeket keresett fel, ám a kedvezőtlen idő miatt nem jutott el mindenhova. A helyiek jelezték a trónörökösnek: jövő alkalommal készek újból útra kelni vele, hogy megmutassák azokat a helyeket, melyeket most nem láthatott.