Eseménydús napokon van túl a magánlátogatáson levő Károly herceg: programjában oktatóközpont-avatás, múzeumlátogatás és túrázás is szerepelt. Kirándulásai alkalmával növényekben gazdag helyeket keresett fel, ám a kedvezőtlen idő miatt nem jutott el mindenhova. A helyiek jelezték a trónörökösnek: jövő alkalommal készek újból útra kelni vele, hogy megmutassák azokat a helyeket, melyeket most nem láthatott.
Zalánpatak utcáin a magas rangú vendég már megszokott jelenségnek számít – jóformán nincs helyi, aki ne találkozott volna vele, s ne lenne véleménye megtelepedésével kapcsolatban. A már rutinos nyilatkozóknak számító emberek zömét könnyű megszólítani, hogy tévéstáb és mikrofon elé álljanak. Szinte kivétel nélkül állítják: büszkék arra, hogy évente legalább egyszer a világ tekintete kicsi, alig százhúsz fős közösségükre irányul. Örvendenek annak is, hogy Károly herceg nyomdokán számos turista jön hozzájuk, s bár még nem tudják, miképp, de abban reménykednek, ebből a felkapottságból közösségük is részesülni fog. A kis faluban azért – minden bizonnyal, nézetével az alig látható kisebbséghez tartozik – fanyalgót is találtunk. Egy hatvanadik életéve felé közeledő atyafi szerint hagyni kell, hogy a modernség Zalánpatakra is betörjön: neki se a herceg, se a gróf ne mondja meg, hogy ablakát miből készítse, mert ha termopánt akar tenni, akkor azt tesz, s abba se kössenek bele, hogy használjon-e gipszkartont vagy sem.
Préda Barna azon kevesek közé tartozik, akik két alkalommal is találkozhattak és szóba elegyedhettek a herceggel: kedden a nagy esőt kifogó sétáján is elkísérhette, majd szerdán a falumúzeumban fogadhatta. Elmondása szerint kirándulásukon a Nagyhegy-oldalon mentek ki, majd beereszkedtek Pojánba, onnan a Vasakéba mentek, hogy a bőven virágzó pünkösdi rózsát megtekintsék. Eredetileg tervezték, hogy elmennek arra a rétre is, ahol kisasszonypapucs nyílik, ám a viszonylag nagy távolság miatt már a séta kezdete előtt lemondtak róla. Útközben – mivel a herceget igencsak érdekelte, hogy szárazság idején régebb mivel pótolták a kieső takarmányt – kipróbálták a lombtakarmány készítését is. Ez úgy történt, hogy a vékony lombos ágakat levágták, kévékbe fogták, megszárították, majd télen egymagában vagy keverve állatoknak adták. E táplálékkiegészítő megoldásnak leginkább a kivételesen hosszú, 1947-es szárazság után látták igazán hasznát, így élte túl állományuk az aszályt.
A hétvégén felavatott falumúzeumot szerda délután öt után kereste fel Károly herceg. A sajtót nem engedték be az udvarra, de az intézmény létrehozója, Préda Barna elmondta, mi tetszett igazán a hercegnek. Felkeltette érdeklődését a szövőszék, Kasléder János csendőr főtörzsőrmester és Préda Márton őrvezető első és második világháborús kitüntetései, valamint a régi zalánpatakiakat megörökítő fényképeket tartalmazó album. Kapott egy példányt Préda Barna Az én falum, Zalánpatak című kötetéből, a háziak és az eseményre érkező Homoród-Rika-Küküllő LEADER-kistérség animátora, Lázár László sajtkészítő pedig gyógynövényekkel, gombával ízesített érlelt és olvasztott, valamint kék penészes sajttal kínálta meg. A walesi herceg úgy nyilatkozott, igencsak ízlett a kóstoló, s arra buzdított, folytassák azon az úton, melyen elindultak.
Csütörtökön a herceg a Vargyas-szoros természetvédelmi terület felügyeletét ellátó Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület munkatársaival túrázott. A Márton Csaba egyesületi tag által vezetett kiruccanást két és fél órásra tervezték, ám a zuhogó eső miatt át kellett írni a programot. Eredetileg az lett volna a cél, hogy végigmennek az Urak ösvényén, ahonnan kimásznak az egész szorosra szép kilátást nyújtó Kőmezőbe. Az eső miatt a Tatárlik-barlang irányába vették útjukat, hogy onnan kitekintsenek az Almási-barlangra. „Annyira el volt ragadtatva attól, amit látott, hogy, ha tőle függ, a rossz időben is folytatta volna, ám sajnos, a vízállás olyan nagy volt, hogy a harmadik pallóig nem tudtunk elmenni. Mi meghívtuk, legközelebb is jöjjön hozzánk, hátha jobb idő lesz, s megmutathatjuk, amit most kényszerből kihagyott. Viccesen és nagy mosolyok közt azt mondta, ő jönne, de lehet, akkor már túl idős lesz ahhoz, hogy hegyet másszon” – avatott be a részletekbe Dénes Ildikó egyesületi elnök.
Amikor nem Erdővidéken időzött, Károly herceg másik erdélyi rezidenciáján, Szászfehéregyházán tartózkodott. Annak okán, hogy az alapítványa által létrehozott, hagyományos mesterségeket oktató központ elkészült, kisebb ünnepet tartottak. Az átalakított csűrben berendezett épületben az elmúlt hetekben már tíz, az ország különböző történelmi régióiból – Erdély, Bukovina és Máramaros –, valamint Bukarestből származó asszony kezdte meg a szövés tanulását. A cél az, hogy még idén százötven asszony sajátítson el olyan népi mesterséget, amely – a szokások ápolása mellett – a résztvevők megélhetését is biztosíthatja.
