Ugyanakkor a magyar életerőről, a magyar közösségek megmaradás iránti vágyáról, eltökéltségről is árulkodik az azóta eltelt időszak, és ez felfogható egyfajta sikerként is – mutatott rá. Úgy fogalmazott: vannak olyan helyzetek, amikor a túlélés is önmagában is siker.
Új korszak kezdődött a gondolkodásban és együttműködésben, szerinte a magyar kormány eltökélt, következetes és építő nemzetpolitikájának eredményeként nemcsak a Kárpát-medencei magyarság közösségei erősödtek meg lélekben, és egyik-másik helyen politikailag is, hanem a világban szétszóródott magyar nemzet más, diaszpórában élő közösségei is.
A székelység szimbólumait érintő felvetésre az Országgyűlés elnöke azt mondta: a székelység a magyar nemzet megmaradásáért folytatott küzdelmének szimbólumává vált. A többi közösség is őket tekinti példának, a székely zászló és a székely himnusz ezért válhatott többé, mint pusztán egy 800 ezres lélekszámú közösség önazonosságának jelképei.
A székely himnusz ma már nem véletlenül hangzik el minden ünnepség végén a magyar után, van, amikor spontán módon. A székely zászló szerinte nem utolsósorban a románok agresszív politikájának az eredményeként vált a trikolór mellett nemzeti jelképünkké.
Kövér László azt mondta, azért döntött úgy, hogy az uniós helyett a székely zászló lobogjon az Országgyűlés épületén, mert méltánytalan az az elbánás, amiben az unió részesíti a magyar nemzeti közösségeket a határainkon kívül, de méltánytalan és felháborító az is, ahogy az unió intézményei viszonyulnak 40 milliónyi kisebbségben élő európai polgárhoz. „Ha az unió úgy bánik a kisebbségi sorban élő polgáraival, mint bizonyos alternatív szexuális szokásoknak hódoló emberek jóval kisebb tömegével”, akkor a helyzet megérik arra, hogy a székely lobogót ott használják, ahol arra okvetlenül szükség van – fejtette ki. Hozzátette: a zászló kitűzésével szerinte sikerült az össze­tartozást erősíteni. Az ilyen gesztusok azt üzenik, van bennünk elég erő, hogy megvédjük magunkat, önazonosságunkat. A határon túl rekedtek, idegen államok impériuma alatt élő közösségek tagjai pedig azt érzékelhetik, hogy van Magyarországon irántuk együttérzés, szolidaritás – közölte.
Mint mondta, katasztrofális és tragikus hiba a románok vagy néha a szlovák politikusok részéről nemzetbiztonsági kockázatot, belső ellenséget feltételezni az ottani magyar közösségekről. Közép-Európa, illetve a Kárpát-medence a közös hazánk, amit az egyre erősödő globális kihívásokkal szemben együtt kell megvédeni – rögzítette. Szerinte gondolkodásbeli fordulatra van szükség, és a migránsválság talán egy lépés ebbe az irányba. Kövér László felidézte az önkéntes és spontán kiállást a V4-ek részéről hazánk felé, amikor a déli határokat próbálták megvédeni, ami több volt, mint szimbolikus segítségnyújtás. Figyelemre méltó, hogy a bennünket támadó kórusba nem állt be Románia, dacára, hogy ilyen rossz a román–magyar politikai helyzet 1990 óta nem volt.
A holnapi romániai helyhatósági választások elé mérsékelt derűlátással tekint, azt mondta, hogy az erdélyi magyar politikai élet szereplői közelebb léptek egymáshoz. Kárpátaljáról azt mondta, a mostani rendkívül nehéz helyzet olyan veszélyt idéz fel, ami könnyen eredményezheti, ha nem fognak össze, akkor a magyar közösség elmúlt negyedszázados áldozatvállalása, kitartása hiábavaló volt. Felvidéken a Híd–Most és Bugár Béla, bár mutat némi érdeklődést az ottani magyarok problémái iránt, de sosem kerülhet olyan státusba a magyar kormány számára, mint a Magyar Koalíció Pártja. Kitért arra, hogy nemsokára az MKP-nál tisztújítás lesz, és azt gondolják – anélkül, hogy bele akarnának szólni –, hogy olyan, a fiatalokat magában foglaló vezetés kell, amely hitet tud adni „a megmaradt kurucainknak”, hogy érdemes a magyar megmaradásért küzdeni. Kövér László a legjobbnak a helyzetet Délvidéken látta.