Őshazája Argentína, Paraguay, Uruguay és Kelet-Bolívia. Testnagysága huszonkilenc centiméter. Ivari kétalakúságnak nincs jele, a tojó feje talán valamivel kisebb, mint a hímé. A papagájok közt is a leginkább társaságkedvelők sorába tartozik. Kolóniákban költ.
Különlegessége, hogy nem odúban fészkel, mint a többi papagáj, hanem a nőstény hatalmas ,,várat" épít ágakból. Élőhelyén az ezer méternél magasabb hegyekben is előfordul. Természetes élőhelyén tövises gallyakból hordja össze a valóságos fészekvárat, amelyben számos járatot alakít ki. Egy-egy járat végén önálló fészkelőhely rejtőzik. Egy-egy ilyen ,,várban" számos pár otthonra lelhet. Ehhez az építményhez rendkívüli módon ragaszkodik, így tulajdonképpen szabadon is tartható, éles hangja viszont zavarja a szomszédokat.
Takarmányát zöldeleséggel, gyümölcsökkel és állati fehérjével (pl. lisztkukac) egészítsük ki. A hidegtűrésére jellemző, hogy 1956-ban a rendkívüli télen a mínusz 29 fokot is jól átvészelte a berlini állatkert szabadon tartott csapata. Volt már rá példa, hogy a kiszabadult párok fészkelni kezdtek, ezt felvételek is igazolják, bár a kinti költés nem bizonyított. Más madarakkal egyáltalán nem fér meg, erősebb papagájokat is bátran megtámad, hogy elűzze a fészekvár közeléből. Ha idegent lát, vagy veszélyt sejt, éktelen rikácsolásba kezd. Mozgékony, zajos madár, rengeteget és erősen csipeget, szeret fürödni, bátor. Eredeti élőhelyén, síkvidéki és középhegységi erdőkben, szavannákon és farmokon egyaránt előfordul. A táplálkozóhelyeken akár több száz madár is összeverődik, biztonságukról őrszolgálat gondoskodik.
